Farsangi kavalkád és felfújható atombomba Pécs utcáin
A nemzetközi munkásosztály 1958. május 1-ei diadalmas seregszemléjét különös jelenségek tették egyedivé. Az üzemek, dolgozói kollektívák és különféle szervezetek fegyelmezetten vonuló sorai között indiánok, rabszolgák, cilinderes-szivarozó gyárosok, elgyötört ázsiaiak tűntek föl öntudatos jelszavakkal telepingált transzparensekkel, felfújható atombombákkal és fegyverekkel megrakott harci szekerekkel. Ez az országszerte megszervezett, szokatlan performance volt az 1958-as ünnepség egyik központi eleme. Kádár János híres-hírhedt 1957. május 1-ei beszédét felhasználva, joggal tehetjük föl a kérdést: „miben volt az 1958-as május elseje különös jelentősége”?
Az 1958. május 1-ei felvonulás Pécsett
1958-ban a nukleáris tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének versenyében a Szovjetunió egy időre erősebbnek tűnt az Egyesült Államoknál. Bár a rakétatechnikai előnyt Hruscsov magabiztos nyilatkozatai alaposan túlértékelték, a „missile gap” jelenségét az első interkontinentális rakéta sikeres próbája (1957. augusztus) és a szputnyik fellövése (1957. október 4.) meggyőzően támaszthatta alá. A Time amerikai hírmagazin által az 1957-es „Év emberévé” választott vezető számára a belpolitikai fejlemények is bizakodásra adhattak okot: miután az SzKP elnökségéből sikerrel szorította ki vetélytársait, 1958 áprilisában a Legfelsőbb Tanács miniszterelnökké nevezte ki, így – Sztálinhoz hasonlóan – egy kézben összpontosíthatta az állami és a pártszervek irányítását. A diplomáciai aktivitással nyomatékosított diadalmenetben Hruscsov beszédeiben egyre gyakrabban bukkant föl az Egyesült Államok „utolérésének és túlszárnyalásának” (dognaty i peregnaty – DIP) gondolata, a szocialista világrend győzelme a tőkés berendezkedés felett. E keretbe illeszkedett Hruscsov 1957 végén indított „békeoffenzívája”, mely egyrészt a nyugati társadalmak félelmeire épített, másrészt a Szovjetunió világpolitikai kezdeményező-vezető szerepét volt hivatott demonstrálni. Ebbe a tematikába illeszkedett az elnyomott gyarmati népek felszabadításának követelése is. A magyar pártvezetés számára 1958 tavaszán nyilvánvalóan kapóra jött a békeharcos kampány, mely alkalmas volt arra is, hogy elterelje a közvélemény figyelmét Nagy Imre és társai épp előkészítés alatt álló peréről. Az MSZMP KB mindjárt Hruscsov áprilisi budapesti látogatása után kiadta az 1958. évi május 1. ünnepségek aktuális jelszavait, köztük a következőket:
- Le a háborús uszítókkal! Békét a világnak!
- Követeljük, hogy a Szovjetunió példájára mindenütt szüntessék meg az atom és a hidrogénfegyver-kíséreteket!
- Le a fegyverkezési hajszával! Követeljük a vitás nemzetközi kérdések békés megoldását!
- Éljen a béke-világmozgalom!
- Békét, szabadságot az elnyomott gyarmati népeknek!
E jelszavak alatt vonultak a pécsi – kapitalistának vagy épp elnyomott gyarmati „népnek” öltözött – dolgozók is. Hogy vajon milyen képlet alapján számolták ki, hogy az USA-ban egy emberélet = 70 $, az továbbra is kérdés marad…
Dévényi Anna – Bánkuti Gábor
