Császár Viktória: Kettes számú pontos vers

Császár Viktória

Kettes számú pontos vers

Kilenc perccel nyolc óra múlt
kigyúlt a víz alatt a tűz
pincérek hordanak fűszeres ragut
a Király utca éttermeinek teraszán
és Hunyadi lovának patái
visszhangozzák sejtjeimben
a gulyásízű magányt

biciklikerekek kattognak el
centikre a csizmámtól
magzatként lökődöm az
arcokat tükröző félsötétben
és mindig azt hiszem,
ismerem ezt a várost
akárcsak a tenyeremet
a körbejárható szívet
a lüktető artériákkal
mégis mindig eltévedek,
ha egy megállóval később
szállok le a negyvennégyesről
és naponta gondolkozom rajta
vajon miért van itt minden lépcsőháznak
fojtogató mész és vizelet szaga
és a járda miért mindig azon az
oldalon fogy el, ahol éppen sétálok

abban a kocsmában csókoltál
meg először mások előtt
benned és a járdában végül
jó hasonlatra lelek
a cigarettám vége leégett
fűszerezik a magányom
most le kell tennem édes
fél óra és megyek