Boci-boci tarka – PNSz, 1954-es évad
„A boci boci tarka c. színjáték igen szépen tükrözi a falu életét, nagyon szép a rendezés, a díszlet. A színvonalas előadás a falusi burzsoázia, a kulákság mesterkedései mellett hűen bemutatja hős munkásosztálynak bátor kiállását törvényeink betartásában. Az 1-ső felvonásban az öreg házas néni a szögletes falusi öregasszony menését egy kicsit túlozta, ez javítható.”
Nézői vélemény: 1954. március
A Pécsi Nemzeti Színház 1954 márciusában tűzte műsorra a Boci-boci tarka című operettet. A szövegkönyv alapjául Csizmarek Mátyás A borjú című vígjátéka szolgált, a librettót Vincze Ottó komponálta. A darab rendhagyó operett témát dolgoz fel: a falusi osztályharcot, illetve annak hátterében a mezőgazdaság kollektivizálását. A „szocialista tartalmú és a realizmus követelményeit megvalósító” előadást a fővárosi premiert követően négy vidéki nagyváros színháza is műsorra tűzte, Pécsett 47 alkalommal játszották 31159 néző előtt. A Boci-boci tarka kultúrpolitikai jelentőségét mutatja, hogy egyike volt annak a három darabnak, mellyel a Fővárosi Operettszínház társulata 1955–56 fordulóján a Szovjetunióban vendégszerepelt.
A történet kerete egy falusi lakodalom: a zsellérből lett gazdálkodó lányát, Tajti Borit Virág István, a traktorállomás vezetője készül feleségül venni. Az operett bonyodalmát az adja, hogy a leendő férj nem engedi levágatni Tajtiék borját. De ki halott már lakodalomról, borjú nélkül? Hogyan lesz boldog a frigy a lóherével meg gyíkfarkával tűzdelt borjúszív nélkül?
A bonyodalomban a veszedelmes Kispál Jóska – a menyasszony hajdani „szélcsapója” – addig mesterkedik, míg hamis vágási engedélyt szerez és saját, feketén levágott borját kicseréli Tajtiékéval, hajszál híján szétválasztva ezzel a fiatalokat. A feketevágás elemi kérdéssé dagad. Nem csak az ifjú pár boldogsága, de még a termelőszövetkezeti mozgalom is a boci-ügy függvényévé válik. A feketevágás elleni küzdelmen keresztül a falusi osztályharccal szembesül a néző.
Az új (téesz)operett fogadtatása a következőkben a Dunántúli Naplóban, az MDP Baranyamegyei Pártbizottsága lapjában 1954. május 9-én megjelent, Galsai Pongrác által jegyzett kritika, és a színházi vendégkönyvbe bejegyzett nézői vélemények alapján tárul fel.
A PNSz archívumában talált, kézírásos véleményeket tartalmazó dokumentum kivételes értékű történeti forrás. A reakciókat olvasva az ’50-es évek társadalmának elvárásairól, ön- és világképéről, hivatalosnak szánt vagy éppen egy benyomás, a színházi élmény által előhívott érzéseiről alkothatunk képet. Az előadásról készült, a neves szereplőgárdát megörökítő képek szintén a színház gyűjteményéből valók. Köszönet Szalafai Bernadettnek, hogy lehetővé tette a kutatást!
A Boci-boci tarkát a korabeli szakvélemények a „felszabadulás” utáni operett irodalom jelentős terméseként tartották számon. A kritikusok álláspontját ismertető Galsai Pongrác ezt a következő érvekkel támasztotta alá: „első ízben kísérelték meg a népi szokások és hagyományok színpadra vitelét és egyben elsőnek rajzolták meg méltó módon az operett sajátos eszközeivel azt a jelentős változást, amely falvaink életében végbement.” A cikk írója szerint „Csizmarek operettjének elsőrendű célja a falusi osztályharc, a középparasztok és nagygazdák ellentétének ábrázolása. Ha ezt a mondanivalót konkretizáljuk, kibomlik előttünk a cselekvésekben bővelkedő téma. […] A szakemberek ítélete ezúttal – amint a sorozatos pécsi előadások is bizonyítják – semmiben sem tér el a közönségétől. A »könnyű műfaj« kedvelői között egyre többen akadnak, akik a régi, ízlés- és erkölcs- romboló zenés viháncolások helyett tartalmas szórakozást várnak.”
A nézői vélemények némileg árnyalják a „szakemberek ítélete” és a közönség lelkesedése közötti egységet. A látogatók pártos véleményeit, őszinte csodálatát vagy „szakmai” kritikáit olvasva mégiscsak felsejlik némi polifónia. Kibontakozik az 50-es évek társadalmában még jócskán egymás mellett élő két nevelői hatás (propaganda) lenyomata: a ’45 utáni marxista ideológia osztályharcos szemlélete mellett a háború előtti idők nemzeti eszmét előtérbe helyező gondolkodásmódja. A színészi játék, a díszletek és jelmezek, a zene és a szórakoztatás mellett ugyanis leginkább az operett „magyaros” jellegének szól a hála. Igyekeztem a különféle hangnemű nézői vélemények mindegyikéből válogatni. A bejegyzéseket szöveghűen közlöm, amennyiben rendelkezésre állt, a véleményezők adataival együtt.
„Amikor a Pécsi Nemzeti Színház a Boci boci tarka operettet műsorra tűzte nagyon helyesen cselekedett, mert az előadás szép és minden részében megtalálható a humor, a közönség szórakoztatója. Az előadás folyamán jó tehetségű színészeink vidámabbá a darabot. Lakzis Erzsa szerepében Bázsa Éva remeket alkotott. Ének- és táncjelenetei nagyon vidámak és humorosak. Beszéde és viselkedése hűen tükrözi a falusi öregasszonyt. Bori szerepében Kovács Anni beleélte magát szerepébe és hűen ábrázolta a szerelmes lány szerepét.”
„A pécsi szénbányák dolgozói nevében jegyzem, hogy a Boci boci tarka előadás nagyon jól sikerült, teljesen magyaros és a rendezése igen pontos. Kérjük, hogy amennyiben lehet, az Útépítők című darabot újból játsszák le.” (Pécs, 1954. március 4-én, Győry Gyula, csillés)
„A Pécsi Nemzeti Színház nagyon helyesen cselekedett akkor, amikor műsorra tűzte a Boci boci tarka című operettet. Nagy siker minden nap nap után. Siker nemcsak a színészeké, hanem a díszlet szervezőnek és a rendezőket egyaránt illeti. A szereplők közül ki kell emelnünk Bázsa Évát, aki szerepében remeket alkotott, hűen adja vissza nézőnek a falusi, pletykás öregasszony képét. Péter Gizi az, aki szintén említést érdemel, ő is sokat hozzásegített a darab szebbé és vidámabbá tételének. Helyesen mutatja be a falusi szolgáló lány szerepét. Papp István is jól játszotta szerepét. Jancsó Jolán tipikus parasztasszony, aki kordában tartja az egész házat. A tánckar is nagyon szép motívumokat tárt a nézők szeme elé, és főleg a ruhák nyerték meg tetszésünket. A tánckarból kiemelkedik Domján Marika tánca. A díszletek nagyon szépek és eredetiek. A Boci boci tarka operett nagyon jól sikerült színdarabja a színévadnak. Seherezádé, Mosoly országa, Csárdás királynő, Carmen, Hamlet darabokat szeretném látni a következő színévad műsorán.” (Pécs, 1945. 03. 06. Tomor István)
„A Pécsi Nemzeti Színház műsorra tűzte a Boci boci tarka című operettet. Véleményem szerint a mai kor legmegfelelőbb operettjei közé tartozik, úgy a városi-embert a falusi dolgozók igényét kielégíti minden féle tekintetben. Úgy vélem a dolgozók széles körébe rossz indulatú terítéke nem gáncsolhatja a jó operettet.” (Litter János, Pécs Szabolcs)
„A Pécsi Nemzeti Színház Boci boci tarka előadási megüti rendezésileg azt a mértéket, mint amilyenek a budapesti előadások. A szereplők együttese igazán művészi színvonalú.”
„Szép kezdeményezés a magyar operett megteremtésére. Nagyon jó a falu két rétegének a szembeállítása. Kár azonban, hogy a zene még mindig kevés motívumot merít a népdalból. A jövőben a szeretnénk hasonló magyar levegőjű operetteket látni.” (dr. Sharin[?] Sándor)
„Boci nagyon szép és szórakoztató megérdemelné legalább 50-szer adnák elő.” ([?] József)
„Csecsemő és gyermekgondozónő képző iskola nevében az a vélemény egyöntetűen a Boci nagyon szép és jól szórakoztat mindnyájunkat csak továbbra is ilyen jó darabokat adjanak elő.” (Szántó Margit)
„A Boci-boci tarka nagyon megnyerő, helyes jelenet. Valóban a régi szokásokat tükrözi elénk. Ma azonban tudjuk, hogy boci nélkül is lehet lakodalom, sőt boldogság is.” (Szűcs Julia)
„Amit láttam- bár nincs nagy módomban színházba járni- többek között a Boci-boci tarka kisoperett nagyon tetszett. Kellemes, könnyű, szórakoztató-kellemes jelenés. Jól illusztrálja a megrögzött falusi felfogásokat és mindazt, ami egy régi falut jelképezhet. Színtér gyönyörű, színészjátékosan nagyon jót játszanak. Táncai remekek. Szeretnénk, ha minél többször játszanák és elvinnék falura is, hogy akiknek később van módjuk szórakozni, ilyenen szórakozzanak és tanulnának is” (Nérendős [?] Istvánné)
„Gyönyörű a színdarab. Kitűnő darab. Sokat nevettünk rajta.” (03.13.)
„A darab mondanivalóját helyesen hozzák ki azonban egyes szereplők alakítása kissé hiányos. Pl. a fényképész az első felvonásban mint fényképész és mint … vezetője olyan kezdetleges alakítást mutatott nem domborodott ki úgy alakítása mint a második felvonásban. Virág István alakítása jó azonban az éneklésnél kissé rekedt hangon énekel mely az alakításának játékát csökkenti. Egyébként a szereplők alakítása jó.” (Pécs, 1954.03.19.)
Szerző: Tóth Viktória
