Marxista jellemfejlődés egy romantikus operettben – Gül baba, PNSz, 1954-es évad
„Kedves elvtársak! Munkánk arra kötelez bennünket, hogy az országot járjuk. Így kevés öröm és szórakozás jut számunkra. Pécs – teltház a Gül babát játssza a nemzeti színház – vándoroknak nincsen jegy?! De van a színház igazgatója felajánlja számunkra páholyát. Köszönjük igazgató elvtárs. Mi azzal köszönjük meg, hogy az országnak és a Pécsi Nemzeti színháznak boldog közönséget és igen sok villamos energiát juttatunk. Az előadás pompás volt és reméljük, hogy a színházlátogatók felfrissülve fognak holnap munkához látni. A szereplők kitűnőek és alakításukat átérzik. Örömet nyújtanak a nézőknek. A díszletek igen jók és az egész együttes munkájának elismerésünkkel adózunk.”
Nézői vélemény: Puller György [?] István, Nehézipari Minisztérium, 1954. május 6.
Huszka Jenő népszerű Gül baba operettjét 1954-ben tűzte műsorra a Pécsi Nemzeti Színház Hortobágyi Margit rendezésében. A történet szerint a budai vár basája, Kucsuk Ali törvénye fejvesztéssel büntetett mindenkit, aki Allah főpapja, a mondákban a „rózsák atyjának” nevezett Gül baba rózsáiból szakított. A Gül baba lányába, a tündéri Leilába szerelmes Gábor diák, a történet hőse, mégis tép a virágból. A lányt azonban Ali basa szeretné 137. feleségéül.
Az időtlen szerelmi történet színpadi megjelenítését a korszak ideológiai és kultúrpolitikai elvárásai formálták „korszerűvé”. A következőkben a darab Dunántúli Naplóban, az MDP Baranyamegyei Pártbizottsága lapjában 1954. május 1-én megjelent, Galsai Pongrác által jegyzett kritika, és a színházi vendégkönyvbe bejegyzett nézői vélemények alapján szemlézzük az operett kortársi recepcióját.
A PNSz archívumában talált, kézírásos véleményeket tartalmazó dokumentum kivételes értékű történeti forrás. A reakciókat olvasva az ’50-es évek társadalmának elvárásairól, ön- és világképéről, hivatalosnak szánt vagy éppen egy benyomás, a színházi élmény által előhívott érzéseiről alkothatunk képet. Az előadásról készült, a neves szereplőgárdát megörökítő képek szintén a színház gyűjteményéből valók. Köszönet Szalafai Bernadettnek, hogy lehetővé tette a kutatást!
Galsai a darab sikerét a zenében látta. „Mi biztosítja talán több évszázadra szóló maradandóságát, amelyet olyan szívesen tévesztenek össze a hallhatatlansággal? Vitán felül, a zene. Huszka Jenő dallamokban bővelkedő, magyaros motívumokkal tarkított muzsikája.”
A kritikus több helyen is bírálta a szövegkönyvet, illetve a szereplők jellemábrázolását. Gábor diák jelleme például halovány, nem ábrázolja kettős – hazafiúi és szerelmi – törekvéseit. „Annyira elfoglalja Leila közelsége, hogy másik, történelmileg jelentékeny föladatáról jóformán megfeledkezik. A közönség zöme – néhány utalásból – bizony rá sem ébred a lényegre: itt, afféle 16. századi »partizánkodásról« van szó.”
Galsai főhőse a főpapból törvénytörő humanista hőssé érő Gül baba (Somló Ferenc). Az ő „fejlődéstörténete” egyben az emberiség felszabadulásának mintája:
„Gül baba… Igen, minden ellenkező felfogással szemben, ő a darab főhőse. A módosított szövegkönyv egyik legfőbb erénye, hogy a »rózsák atyjának« központi szerepet biztosít és a korábbi librettó szűk korlátáihoz képest, viszonylag töretlenül ábrázolja világnézeti fejlődését. Gül baba már az első felvonásban humanista gondolkozású ember, […] humanizmusa azonban a darab elején még feltétlen istenfélélemmel párosul. […] Gül baba azonban, később, fejlődésének egyre feljebb vezető lépcsőfokain, maga is belátja, hogy a khorán tézisei nem gátolhatják az emberi szabadságot. Meggyőződésének változását alapvető humanizmusán kívül több körülmény is befolyásolja. Mindenekelőtt Gábor diák elvi szilárdsága, a halállal farkasszemet néző bátorsága, majd Ali basa kegyetlensége, és végül Leila iránti érzelme, amely a végső kilátástalanságban is megoldást keres. A darab mondanivalója, a szabadság törvénytörő erejének kifejezése érdekében Gül baba hozza a legnagyobb, s lélektanilag valóban indokolt áldozatot: hitét, rangját és szenvedélyét adja érte.”
A nézői vélemények között egyaránt találunk pártos véleményt, őszinte csodálatot és „szakmai” kritikát. A nézőket leginkább a színészi játék, a díszletek és jelmezek, valamint a zene ejtik rabul, a hála a szórakoztatásért, a kikapcsolódásért és a „varázslatért” jár. A bejegyzések tartalma, stílusa és a foglalkozások illetve a lakóhely megjelölése alapján kirajzolódik a színházba járók társadalmi összetétele, a közművelődés „demokratizálódása”.
Feltűnik a pártállami propaganda hatása, más esetek épp az ezzel szembeni immunitás bizonyítékai. Igyekeztem a különféle hangnemű bejegyzések mindegyikéből válogatni. A bejegyzéseket szöveghűen közlöm, amennyiben rendelkezésre állt, a véleményezők adataival együtt.
„Gyönyörű a díszlet,- remek a rendezés.”
„A rendezés, a díszlet és a szereplők egyaránt nagy tetszésnek örvendhetnek.” – Szakony Gyuláné
„A Gül baba tetszett, Somló Ferenc alakítása kitűnő. Elmélyült színészi munka. Shakespeare –darabokat kérek. (Rómeó és Júlia stb.)”
„Somló Ferenc mint Gül baba alakítja legjobban szerepét. Játékán keresztül úgy érzem mintha nem színdarabot látnék, hanem a való életet. Tomanek Nándor is nagyon jól játszik.”
„Végtelenül örülök és őszinte tetszésemet hárítom a Pécsi Nemzeti Színház vezetői és szereplői felé, azért, hogy a Gül baba és hozzá hasonló műveltető és szórakoztató darabokat játszik Pécs város dolgozóinak kultúrájukért.”
„Véleményem csak az, hogy az éneket erősebb hangon énekelné a diák, akkor más hiba nincs. A szereplők jól játszanak, szebb most mint 945 előtt.”
„Díszletek kitűnőek. A szereplők általában jók. Hiba Mujkó komolytalankodása a komoly jeleneteknél. A budai bíró ilyen beállítása az akkori magyar nép lealacsonyítása. Hiányzik a nagyobb kar és hozzá gyenge zene az I. felv. első részében.”
„Magyar-zene, magyar szív, magyar színek. Hűség, bátorság, hazaszeretettel tele gyönyörű szép. A színészek szívükből, lelkükből játszanak. Nagyon gyönyörű szép nekünk, akik vidékről jöttünk. Megéri az itt éjszakázás. Sok magyar értéket viszünk haza ajándékul. A jobb 6. és 7. páholy vendégei nevében.” (1954.05.01.)
„Talán ilyen szépet még nem is láttam. Oly gyönyörűen és élethűen játszanak valóban és lehet érezni és megsiratni. Lejla oly bájos, a cigány komikus. A Pécsi Színház tagjai és szereplői első rendűek.” (Tobak Józsefné, Szülésznőképző iskola)
„Nagyon élveztük a darabot, gyönyörű a díszlet. Gábor diák és a Mulykó nagyon jó. Kár, mert nem tud énekelni a Mulykó. Gül baba virágtépése megható. Köszönjük a szép estét.” (Lukács János)
„Szerintem Korodini Ferenc játéka természetesebb Tomanek Nándorénál. Mulykót igen jól és vidámságot keltően, szórakoztatóan alakítja Papp István. Szalma Lajos meglepően fokozatosan, jól alakítja Zulejkát. Somló Ferenc már Boci-boci tarka c. operettben is igen tetszett nekem, mivel jól alakította az öntudatra ébredő jellemes parasztot.”
Szerző: Tóth Viktória
