Raposa Vivien: „Elég veszélyes gyerekek voltunk”

Gyerekkor a lakótelepen

Akár a Pál utcai fiúk egy újragondolt jelenete is lehetne.  Törmelékcsúszda, építési állványok, sóderhegyek és a teljesen még be sem fejezett, de már birtokba vett, játszóterek között elevenedik meg a grund. A Szigeti városrész új lakótelepére beköltöző gyerekeknek ez maga a paradicsom. A térhasználat igencsak kreatív:

„Az alapozásokon játszottunk, a beton szervízárkok tetején ugrándoztunk, rosszabb esetben bele estünk […]. A még félkész panelok ablakainak és az ajtajainak nyílásai mentén felmásztunk az épületek tetejére és ott rohangáltunk. Nem volt tériszonyunk.”

„Élveztük a veszélyt. Nem volt félelemérzetünk. Felnőtt fejjel visszagondolva elég könnyen halálra zúzhattunk volna magunkat.”

Épülő panelházak a Szigeti úton, az 1970-es években. CSGYK, Tóth Tibor Endre Gyűjteménye

Szász János: Megújuló városrész 1975. k. Pécs

A pécsi Szigeti városrész –, melyet északon az Ifjúság útja, délen a 6-os út nyomvonala, nyugaton pedig a Szigeti út és a Tüzér utca határol – rendezési tervének elfogadásáról 1969. március 25-én közölt cikket a Dunántúli Napló. A Pécs városának 2-es körzeteként megjelölt városrészt 1969 és 1975 között feszített tempóban tervezték át- illetve megépíteni, a negyedik ötéves terv keretén belül. Ennek a nagyszabású beruházásnak az első eleme a Szigeti úttól délre eső terület átépítése volt, ahol 1959 és 1970 között 1300 lakás építése volt tervben.  A következő periódusban, 1971-től a Szigeti út, a Rókus utca, az Ifjúság útja és a Honvéd utca által határolt szakasz beépítése következett, ahol 1800-2000 új, zömében 2, 3 vagy ritkább esetben 5 szobás panellakás lakás megépítését irányozták elő. A beruházáshoz a városrész „szanálása” azaz régi házainak lebontása teremtett helyet.

„A terv szerint a Szigeti városrész rendezésre kerülő területén 10 000 ottmaradó lakos mellett kb. 25 000 új lakos letelepítésével számolnak. A merőben új városrészt tehát csak erőteljes szanálással lehet létrehozni.” (Dunántúli Napló, 1969. március 25.).

A városrész átépítése és a tömeges új lakóhelyek létrehozásának igénye mögött a szocialista országokban jelentkező városi túlzsúfoltság és alulurbanizáció jelensége húzódik. A keleti tömb országaiban, köztük Magyarországon is az iparosodás üteme jelentősen megelőzte az urbanizáció mértékét, mely hatására a városi lakásférőhelyek száma nem tudott lépést tartani a munkahelyek növekvő mértékével. Ennek következtében sokan ingázásra szorultak a lakóhelyük és a munkahelyük között, hiszen a városban való letelepedés az ingatlanok elégtelen száma miatt szinte lehetetlen volt. Ennek megoldására, a rendezési tervek szerint, nemcsak a helyi lakosokat költöztették át újonnan épült lakásokba, hanem sokakat vidékről is betelepítettek, ami számos konfliktust okozott az akkori társadalom eltérő rétegei között. A témával kapcsolatban bővebben lásd: Konrád – Szelényi 1981. 318-342.

A frissen felhúzott panelekkel az egykori – általában leromlott állapotú és komfort nélküli – többnyire földszintes házakhoz képest radikálisan átalakult a városrész képe, az épített környezettel együtt a mindennapi élet „gyakorlata” is megváltozott.  A lakóövezethez a tervek szerint minden körzetben iskolák, óvodák, bölcsődék, illetve különböző egészségügyi, szolgáltató, kulturális és kereskedelmi létesítmények is tartoztak, melyek általában a lakóépületek elkészülte után fokozatosan épültek fel.

Szigeti városrész, rendezési terv (Dénesi Ödön), A Pécsi Tervező Vállalat 1975-ös 25 éves jubileumi kiadványa.

Pécs, Szalay u. K-7. jelű 11. szintes 80 lakásos paneles lakóépület, A Pécsi Tervező Vállalat 1975-ös 25 éves jubileumi kiadványa

Körjátékot játszó gyerekek, Pécs, 1975. július 10. MTI-FOTO-874547, Horváth Péter

Hogyan alakította mindez a gyerekek társas kapcsolatait? Milyen emlékek rögzültek a szabadidő eltöltéséről a lakótelepen felnövő generációkban?  Milyen speciális funkciót kaptak a gyakorlatban a játszóterek, a belső parkolók, az építési terület vagy akár a Rókus domb?  A következőkben három, a ’70-es éveket a városrészben kisgyermekként megélő, jelenleg pedagógusként dolgozó női interjúalany emlékeiből szemezgetünk.

Ping-pongozó gyerekek a Rókus sétányon. CSGYK, Kistelegdi Gyűjtemény

A játszótér: homokozó, mászóka, döcögő, hinta, csúszda és beton ping pong asztal. Az összetolt padokon beszélgetés, reggeli. A fém mászóka szintén a traccsparti helye, olykor  fejjel lefelé lógva. A mászásra a háztömbök lábaiban felállított poroló is kifejezetten alkalmas. Saját szabadalmú játékok, mint például a  homokozóban játszandó „késelés”. Lényege, a kinyitott bicskát különböző testrészekről ejtve a homokba állítani.

A parkoló: futkározás, biciklizés, görkorcsolyázás, gokartozás, labdajátékok, gumizás, bújócska, adj király katonát, tollasozás, kidobózás. Egyéb elfoglaltság a barkochba, a társas, a kártya, az olvasás vagy éppen a „falra pattogtatás”.

Az egykori Karikás (ma Zipernowsky utcai) óvoda udvara, háttérben a Bánki Donát utca, 1968. FORTEPAN/VÁTI 31043

Bár a gyermekek a világ közepének érezték, az általuk „uralt” tér azonban meglehetősen szűk volt. A szülők rendszerint megegyeztek a fiatalokkal, hogy meddig terjed az a határ, ameddig engedély nélkül elmehetnek. Ezt általában egy-egy utca jelölte ki, például az Ifjúsági úttól a Szigeti útig vagy a Petőfi utcától a Tüzér utcáig. A bejárható távolságot a láthatár határozta meg, azaz, hogy az ablakból szemmel tartható legyen a gyerek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az akár több műszakban dolgozó szülőknek nem is igen volt lehetőségük a kontrollra. A „kulcsos gyerekek” mindennapjai a korszak filmesei számára is témát kínáltak. (Pl. Fejér Tamás: Utánam, srácok! 1975.)

A lehetséges veszélyek ellenére elbeszélőim idilli, békés és deviáns elemektől mentes időszakként emlékeznek gyermekkorukra. A körülményekhez, a környezethez jól alkalmazkodtak, „belakták” a rendelkezésükre álló teret. Környezetük problémái, a felnőttek nehézségei nem érintették őket. Megtanultak önállóak lenni, beosztani a zsebpénzt. Hogy erre az ablakból figyelő szülők is hasonlóan emlékeznek, az már egy másik történet…

Interjúk:

Interjú 1, 60 éves, nő, pedagógus, 2020. 06. 24.
Interjú 2, 53 éves, nő, tanító, 2020. 07. 01.
Interjú 3, 53 éves, nő, pedagógus, 2020. 07. 02.