Rendhagyó est a Nappaliban, 2017. február 15.

Az utóbbi évek egyik legfontosabb helyi találkozási pontja, a Nappali adott otthont a Sopianae Slam Poetry februári klubestjének, melynek témáját a Pécs8 program kezdeményezésére Pécs 1945 és 1990 közötti története jelölte ki.

Az open mic-et (szabad kategória) követő versenyre jelentkező 11 slammer (hódolat a bátraknak, név szerint és abc rendben: Budai Krisztián, Dénes Szilveszter, Fekete Kornél, Goldmann-Görög Viktor, Horváth Péter Dzsó, Markó Ágnes, Milbacher Dániel, Meiszter Barbara, Nemes Márk, Sándor Luca, Somogyi Csaba, Turbuk István Steve) öt, a város korabeli életének egy-egy pillanatát megörökítő képből meríthetett ihletet.
A magunk részéről izgatott várakozással fordultunk rá az estére. Nem arra voltunk kíváncsiak, hogy ki mit tud Pécs 1945 utáni történetéről. Az igazi kérdést az volt, mit ragad meg, mit akar és tud elbeszélni egy korosztály személyes érintettség, élmények nélkül e korszakról, illetve annak lokális lenyomatáról? Merthogy a slammerek többsége 1990 után született. Azaz a Pécs8 program egyik alapvető kihívásával álltunk szemben.
Az y-generáció pedig bizonyított. Színvonalas és őszinte szövegekkel, kreatívan, manír nélkül. Kővári András (Kövi) profi moderálásával, telt ház előtt teremtve remek hangulatot.

Inspiráló élmény volt, köszönet érte!

A produkciókat a Slam Poetry estek szabályainak és koreográfiájának megfelelően a közönség tagjaiból választott zsűri értékelte.

Az első három helyezett igen szoros versenyben:

  1. Dénes Szilveszter – 29,8 pont
  2. Somogyi Csaba – 29,4 pont
  3. Sándor Luca – 29,3 pont

Azt estek állandó támogatója, a Bagolyfészek könyvesbolt által biztosított nyeremények mellett a díjazottak a Pécsi Harmadik Színház, a Pannon Filharmonikusok, a Kecskés Pince és a Duplex Rota Kft. az estre felajánlott ajándékaival térhettek haza. Köszönet érte!

Bár a Slam Poetry kulcsa az előadásmód – hamarosan az estről készült felvételt is közzétesszük – álljon itt két díjnyertes költemény, ízelítőül azoknak, akik élőben kihagyták.

— Képek a klubestről —

Sándor Luca: Majdnem.
Sopianae Slam Poetry – Pécs8 Special 2017. február 15.

Sándor Luca

– Tanár úrnak tisztelettel jelentem,
az ország létszáma 9.977.870,
hiányzik az emberséges életszínvonal!

– Rendben van, ülj le,
nyisd ki a könyved,
légy te a lány,
ki a tanokra görnyed,
hidd el: jó!

– És tanár úr, hogy legyen jó, ha még nem az?

– Képzeld el!
Enned kell, de nincs elég hozzávaló,
ezért kecsapot raksz a spagettibe.
Mivel éhes vagy, működik, működnie kell,
de közben érzed, hogy nem ez az igazi.

Jancsika Jancsika játszik
szárnyat igéz a hazára
árnyékát fölemelné
de röptetni belefárad

Hallottatok már a panelvírusról?
Nagyon gyorsan terjed, évente lesz belőle ezer!
A panel ablakába mindig süssön be a nap!
Panelcsalád, panellakba,
olvasd gyorsan paneligéd,
nadrágot fel, s ha nem is tiéd,
panelinged vedd magadra!

Vírusa vírusa terjed
szobra is vetve a latba
épül, össze is áll majd
pont huszonöt emeletbe

– Jó, jó, de végülis most van farmerem,
TV-m, és mert Kodálynak is, nekem is lehet hosszú hajam.
A tanár úr szerint mi jöhet még?

– Képzeld el!
Most szigorú szocialista szabályoknak
szalutálva szórakozol, és azon agyalsz, közben ki néz,
de még lehet majd Beatles posztered,
pop-artnak meg ott a János vitéz.
Emlegesd! Pattanj fel egy csuklós buszra és
nézd milyen édes a Mézga család!
Sőt, ha élsz még egy darabig,
majd “bemutatom Tüke Aladárt!”
Kicsit később pedig, mint elhalasztott lehetőség,
nézhetsz a Hufnágel Pistiként két perccel korábban távozó Biokomos busz után.

Pistike Pistike játszik
otthagy télen a téren

– És tanár úr, hogy van az, hogy mostanában dupla annyian válnak el, mint lesznek öngyilkosok?
Ez azért történik, hogy könnyebben dönthessem el, hogy melyik szülőmhöz költözök?
Mit mondjak, ha ahogy élek, megalkuvás?
Mit mondjak, ha kérdezik: ez most semmi vagy elég?

– Képzeld el.
Olyan ez, mint értelmezni egy József Attila sort.

“Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset.”

Akkor ez most semmi
vagy elég?

Somogyi Csaba

Tudjátok, hogy ki készíti a hordókat?
Nem. Nem a pintér és nem is a bognár.
A legszebb hordókat ki készítette?
Nem. Nem a kádár.
Hanem az édesanyám! Mert hordó volt a jelem a bölcsiben.
Mind három T-betűbe belevarrta: trikó, törölköző, tornazsák.

Bóbita Bóbita épít,
Vasfüggöny előtt ablak,
Vas -és acéldarabokból
épít téglatársadalmat.
Épít téglatársadalmat.

Bóbita Bóbita játszik,
Diafilmet vetít falra,
A Piroskából vörös lett
És éhesebb, mint a farkas.
És éhesebb, mint a farkas.

A bölcsiben nem szerettem a menzát,
Mert ott mindennap krumplileves volt és van, amerre a szem ellát!
A krumplileves legyen krumplileves, ha nem ízlik, egyen olcsó lecsót,
De én akkor is piros szalvéta, fehér tányér, zöld spenót!
Piros szalvéta, fehér tányér, zöld spenót!

Bóbita Bóbita táncdal,
Fesztivál és a ki mit tud.
Úgy táncol, ahogy fütyülnek;
Fehér sziklákon végigfut!
Fehér sziklákon végigfut.

Bóbita Bóbita lángol,
Szerelemre lobbant a szív,
Valós randik, levélváltás,
I kiss a girl and love and peace.
I KISZ a girl and love and peace.

Jó dolgom volt, anya vitt és anya jött értem. De volt, hogy apa.
Olyankor a Vak Bottyán utcai „patkó” torony felé mentünk haza.
Kajla Lajka voltam a rakéta mászókánál,
És lovagoltunk Daidalos-szal Ikarus hátán.
De igazából Trabanttal száguldozni az igazi élvezet,
Mert Mecsek Áruház, Vidámpark, úttörővasút. Sőt! Mindenhova elvezet!
Ideológiát tankolt, pedig volt benzin az ÁFOR-nál,
Tankot ideologizált, gyorsabb volt a kámfornál.

Bóbita Bóbita tavasz,
A szabadság mindig drága,
Köztársaságban nincsen nép,
Hatvannyolcban nem volt Prága.
Hatvannyolcban nem volt Prága?

Bóbita Bóbita alszik,
Szovjet tankok őrzik álmát,
Valahol messzi határon
Szabadság varrja a párnát.
Szabadság varrja a párnát.

Most már tudjátok, hogy ki varrta a legszebb hordókat, és hogy ki varrta belém a három T betűt.

Türelem!
Trikolor!
Tisztelet!

?
Impresszum

Főszerkesztő: Dévényi Anna, Bánkuti Gábor
Munkatárs: Szabó Attila (szerkesztő)
Elérhetőség: pecs8.info@gmail.com