Uherkovich Gábor személyes és tudományos pályarajza
A Pécs8 közreműködésével megkezdődött a PTE Egyetemi Levéltárban Uherkovich Gábor algológus, a Pécsi Pedagógiai Főiskola és a Pécsi Orvostudományi Egyetem egykori oktatója és kutatója visszaemlékezéseinek digitalizálása.
A világhírű tudományos eredményekkel bíró, de az 1956-os forradalomban való részvétele miatt sokáig mellőzött tudós rendkívül adat- és forrásgazdag, lenyűgöző precizitással készített kétkötetes írása a 20. századi egyetem- és tudománytörténet unikális forrása.
Uherkovich Gábor hidrobiológus, algológus 1912-ben született Dobsinán. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1935-ben biológia-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát, 1937-ben filozófia szakos bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ezt követően egy évig a prágai Károly Egyetemen tanult, Pascher professzor hatására kezdett algológiával foglalkozni. Először a szegedi egyetemen, majd 1938 és 1940 között a pápai Állami Tanítóképző Intézetben dolgozott. Már ekkor gazdag herbáriuma volt, melyet 1945 után a Szegedi Tudományegyetem Botanikai Intézete második világháború során elpusztult herbáriumának pótlására ajánlott fel: „a növénygyűjtés szakmai része a környezetében élő növény megfigyelését is jelentette és mindenkor esztétikai töltete is volt. Visszaemlékezve még most is úgy érzem, hogy egy-egy számomra »új« növény meglelésében az »érdekes« és a »szép« tartalma együtt volt meg.” – írta herbáriumáról. 1940-ben a bécsi egyetemen egyetemi doktorátust szerzett.
1948-tól a Pécsi Pedagógiai Főiskola Növénytani Tanszékét vezette. Ekkor kevesebb ideje jutott kutatásaira, azt a jegyzetírás, a műszerek és könyvek beszerzése, az asszisztencia kinevelése és a Főiskola botanikus kertjének kialakítása töltötte ki. 1957-ben „ellenforradalmi” tevékenysége miatt elbocsátották és a Szegedi Tiszakutató Állomásra helyezték.
Világhírű limnológiai és algológiai kutatásai miatt a hatvanas évektől rendszeresen kapott meghívást skandináviai, német, lengyel és holland egyetemekre. A hivatalos hazai elismerés azonban jó ideig elmaradt. 1971-ben benyújtott, A Tisza lebegő paránynövényei (A Tisza fitoszentonja) című akadémiai nagydoktori értékezését a Tudományos Bizottság félretette: „A munka, mint disszertáció bekerült a TMB íróasztal-fiókjába. (»Először káder-felmérést kell végeznünk, hogy szükség van-e most ilyen tudományos fokozattal rendelkezőre a hidrobiológia szak területén és azután térünk vissza a beadványára.« Ez a »visszatérés« csak 1989-ben (!) történt meg, amikor is a MTA és a TMB saját iniciatívájából újból foglalkozni kezdett a »nagydoktorim« ügyével és 1990-ben a MTA-án egy formális védésen elnyertem ezt a fokozatot.) … Ó, te ellenforradalmár!” – számolt be a dolgozat elfektetéséről 1995-ben írt tudományos életrajzában.
1971 és 1978 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem kutatócsoportjában és külföldön kutatott, 1991-től a Janus Pannonius Tudományegyetem címzetes egyetemi tanáraként az egyetemi biológusképzés kialakításában is részt vett. 1996-ban megkapta a Szlovák Botanikai Társaság legmagasabb kitüntetését, a Holuby-emlékérmet, 1997-ben elnyerte az MTA Eötvös-koszorúját és Pécs város díszpolgára lett.
1995. március 27-én így zárta tudományos pályarajzát:
„További terveim már nincsenek. Örültem, hogy ezt a tudományos pályarajzot még be tudtam fejezni. Örülök, hogy néhány olyan középkorú algakutató él hazánkban, sőt külföldön is, aki készséggel, szívesen szól arról, hogy tanult tőlem, sőt bizonyos értelemben a tanítványomnak érzi magát. Kívánom, hogy az ő munkájuk, de a limnológiai kutatások egésze is kevesebb küzdelem árán – mint ahogy abban nékem részem volt – jusson sok és hasznos kutatási eredményhez a tudomány és hazánk javára.”
A nemcsak a társtudományokban, de a művészetekben, irodalomban is jártas, köztiszteletben álló tudós 2002-ben, Pécsett hunyt el.
Uherkovich Gábor több mint 180 tudományos munkát publikált, emellett számos pedagógiai, tudománytörténeti és tudománynépszerűsítő írás fűződik a nevéhez. 1987-től A történelem peremén címmel vetette papírra visszaemlékezéseit, az utolsó bejegyzések a 2000-es évek elejéről származnak. Az Uherkovich Gábor életrajzi feljegyzései az 1912–1956, illetve az 1957–1988 közötti évekről, rövid feljegyzésekkel 1988 után, kortörténeti keretben alcímet viselő kötetet rendkívül sok családi fényképpel, egykorú forrással és rajzzal egészítette ki. Írásában részletesen bemutatja az Uherkovich-család történetét, iskolai-egyetemi tanulmányait, beszámol az 1956-os forradalom napjairól és annak következményeiről is.
A több mint 200 oldalas, kézzel írt kötet mellett 1995-től A mikrovilágnak elkötelezetten. Uherkovich Gábor tudományos pályarajza címmel szakmai pályafutását is összegezte. A kötetben rendkívüli mennyiségű ábra és fénykép illusztrálja a hidrológus pályafutásának állomásait a botanikával való első találkozástól 2001-ig. Időrendben haladva, akkurátus jegyzeteléssel számolt be kutatási eredményeiről, a füzet függelékében pedig számos sajtó-kivágat, kitüntetések másolatai, külföldi professzorok és konferencia-szervezők köszönetnyilvánításai, gratulációi is helyet kaptak. A számítógépes szövegszerkesztőhöz szokott generáció számára elképzelhetetlen precizitással összeállított kötetek egyedi lehetőséget és nélkülözhetetlen forrásanyagot biztosítanak annak a kutatónak, aki a jövőben egy részletes Uherkovich-életrajz megírására vállalkozik.
A felsőoktatástörténet szempontjából is jelentős köteteket a Pécs8 közreműködésével az Uherkovich-család bocsátotta a digitalizálás idejére a PTE Egyetemi Levéltár rendelkezésére. Reméljük, példájukat sokan követik!
Polyák Petra
