Veszprémi Szilveszter: Házi áldás; Szocialista város kiáltvány (versek)

Veszpémi Szilveszter a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, költő, a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat debütáló szerzője, a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa. A Pécs8 táborban szerzett ismereteket, tapasztalatokat, élményeket szintén versbe szedte.

Házi áldás

Egyszer egy építész a falak közé
egy kisebb szocialista családnak
derűs életet tervezett.
Óvodát és iskolát rajzolt mellé,
játszóteret piros mászókával,
amiről leesni is nagyszerű dolog.

A játszótér mellé skiccelt egy betonplaccot,
a konyhaablakból jól láthatót,
fákat, a délutáni árnyékba padot,
megbeszélni a fontos dolgokat.

A gyermekszobának szánt félszobában
boldogtalanságra ítélt polcok, asztalok:
csak magamnak, pártkönyv, család nélkül
meg sem érdemelnék egy egész lakást,
másfél szobásat, placcra nézőt,
saját konyhát és fürdőszobát is,
szűk alagsori fatárolót.

Nem ideális a lélekmérnök élet.
Sokat vagyok itt bent, a szobákban,
alig megyek innen bárhová is,
üzemi étkezdét a börtönfilmekben láttam,
és nincsenek még költőüzemek.

Piacra a belvárosba járok,
rég ugyanaz a család hentese,
egy randim volt csak a sarki cukrászdában,
kocsmába meg végképpen nem illik,
ismerjük, hogy a szabály szerint:
a legközelebbi kocsmát mindig
az alkoholisták keresik.

Ha boldogtalan magányban kell élni,
az építésznek lesz igaza.
Az uniformizált terekből kell tenni,
már nem eszmék szerint valamit,
a félreértett hűvös félszobában
nem az új, fényesebb dicsőség felé:
Építőknek építettek otthont.
A cél adott, a költő nem mérnököl.

Szocialista város kiáltvány

A várost, amit a sáros utcákra és a szakadt vályogházakra építettek,
könnyebb szeretni, ha a szerelemért költöztél belé.
A kedvesed lesz a keletre néző konyha,
az impozáns új utcák és terek,
a placcon játszó nagy gyereksereg,
a rendeltetés szerint való harmonikus élet,
a két hétig tartó takarítás költözés előtt,
az ember, az új ember, akiként lenni kényszerülsz,
a derűs és boldog ember, az első,
aki az egyhangú pusztából a talpalatnyi civilizációba költözött,
akinek a szántóföldeken új világ termett,
aki végre valahára munkás és városi.

Mert a város, amit neked építettek,
nem állítja meg a fejlődést,
nem éri be kevesebbel a számodra,
az ideális ember számára tökéletesnél.
Rólad álmodik, és nagy álmai vannak.
Őszintén hisz a szerelmetekben,
és mindabban, ami belőle születik.
Csak általatok lesz képes naggyá tenni magát,
így hát együtt lesztek nagyok.
Mert ha mindennek megvan a maga helye és ideje,
akkor a tiétek most van.
Soha nem volt még egy családnak ilyen egyszerű.
Minden, amit alkotott, nektek alkotott, rátok vár.
Költözzetek be, lakjatok itt, legyetek nagyok!

Pécs, 2020.