„A jóról és rosszról ez volt életem legnagyobb tapasztalata”
Sólyom László elsőéves gimnazista 1956-os naplója
Sólyom László, volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke, a rendszerváltásban meghatározó szerepet játszó jogtudós élete tudatosan megélt és tiszteletre méltó következetességgel végigfutott pálya. A markáns szereppé erősödő egyéni tapasztalatok viszonyulásaiban, megnyilvánulásaiban, a praxis és az emberi magatartás teljességében érhetőek tetten, azokról Sólyom László – közéleti szerepfelfogásával összhangban – csak ritkán beszélt. A szocializációt meghatározó családi, lokális és intézményi környezet jellemzőiről, a világnézetét és egyéniségét meghatározó eseményekről először 2004-ben, a Bódy Zsombornak és Cieger Andrásnak adott, a Századvég folyóiratban megjelent életinterjújában beszélt.[I]
Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett, és rövidebb megszakításokkal az egyetem befejezéséig a városban élt. A pécsi identitás „sok szempontból meghatározta az életemet” – vallotta pályájára visszatekintve. Ebben az írásban a személyiséget formáló helyi hatások közül az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit nagyítjuk ki. Egyrészt mert annak jelentősége az egész életutat meghatározta, másrészt mert az 1956. október 22. és 1957. január 30. közötti időszakról az akkor elsős gimnazista Sólyom naplót vezetett. Bár a napló létezése legalább két évtizede köztudott, az abban foglaltak mindeddig ismeretlenek voltak.
A napló publikálását annak történeti jelentőségén túl Sólyom László halálának első évfordulója ihlette. A naplóból az 1956. október 22. és november 4. közötti időszakot közöljük. Szándékunk szerint a közeljövőben a teljes napló kiadására is sor kerül, megemlékezve mindazokról, akik minden kockázat ellenére részt vállaltak a 20. századi magyar társadalom legnagyobb közösségi erőfeszítésében.
»» • ««
Mecseki kiránduláson „a Katolikus hittanosok társasága”, 1957-ben (Zengő). Középen fent: Sólyom László. Forrás: Szabó László Gy.
Sólyom László érettségi tablója a Széchenyi István Gimnáziumban
Sólyom László középiskolai tanulmányait a volt pécsi főreálban, a Széchenyi István Gimnáziumban végezte 1956–1960 között. Apja és bátyja is ide járt – „nyilvánvalóan nem a jezsuitákhoz vagy ciszterekhez”. (A mindenkori „elittel” kapcsolatos szkepszis pikírt megnyilvánulása ez.) „Ez egy olyan hely volt, ahova a nem egészen megbízható embereket tették, tehát csupa jó tanárunk volt.”[II] Osztályfőnöke Dr. Tóth István, jogászból lett irodalomtudós.
Tanárai közül különösen meghatározó volt számára biológiatanára, a természettudós ciszterci szerzetes Horváth Adolf Olivér. A „Mecsek füvésze” nemcsak a Mecseket és annak flóráját ismertette meg tanítványaival, hanem történeti látásmódot plántált beléjük.
„[…] A forradalom leverése után, amikor a városban mindenütt szovjet tankok álltak, de a tanítás már újra megkezdődött, első óráján a Sorsunkból olvasott fel nekünk. Ennek a régi pécsi folyóiratnak abból a számából, amely 1944-ben a német megszállás után még éppen – és utoljára – meg tudott jelenni. Némán hallgattuk; a párhuzam világos volt. Megszálltak, nincs értelme a véres ellenállásnak, de visszavonulva őrizni kell az eszmét. Azután ismét jártuk a Mecseket, erről sem beszéltünk többet. Horváth tanár úr tudta, hányféle az elvetett magok sorsa. […]”[III]
A fiúgimnáziumban 1956-ban indított humán tagozatos osztály jó tanulmányi eredmény alapján válogatott „humán társaság” volt, társadalmi hátterét tekintve a „szokásos pécsi egyveleg, tehát voltak orvos-, ügyvéd-, iparosgyerekek és proligyerekek”. Sólyom László számára a maga családi hátterével otthonos közeg: „Boldog kor volt ez” – emlékezett.
„Az iskola egész márciusig minden reggel a Himnusszal kezdte; tehát az osztály felállt, és mintegy imádság helyett a Himnuszt énekeltük. Valaki márciusban meghallotta az utcáról, és az igazgatót kirúgták. De addig ez így ment.”[IV]
Sólyom László családjával ekkoriban a Rákóczi úton lakott a Zsolnay szobor közelében, házuk már nincs meg. A szép emlékű nagyszülői családi házból költöztek ide, miután a Hunyadi út (ekkor Sztálin út) kiszélesítésekor az épületet elbontották. „Elköltöztettek minket, igen rossz helyre, egy volt tiszti étkezde lett a lakásunk. Együtt laktunk, a nagymama, a két nővér, és mi, közben már hárman voltunk gyerekek, plusz átmenetileg még egy társbérlő is.” Az ’50-es évekre a család minden vagyonát elvesztette. Édesapja, Sólyom Ferenc munkáscsaládból származó, jogot végzett elsőgenerációs értelmiségi, osztályidegenné minősítve a mecseki erdőgazdaságban lett gépkocsi-segédvezető, majd bérelszámoló. „Apám a pályája derékba törésétől depressziós lett. Hazajött, és nekiállt olvasni Shakespeare-t. Ha elolvasta, újra kezdte. Vagy pedig a bátyámmal sakkozott. Este bekapcsolta a Szabad Európát, majd London és Amerika Hangja következett.” Édesanyja, Lelkes Aranka jómódú régi pécsi iparos-kereskedő családban született. Miután a Lelkes-lányok Jókai téri, „A Gólyához” címzett boltját államosították, rongybabákat varrt, szőnyegeket szőtt és bútorokat kárpitozott. „Borzasztóan szegények voltunk. Én húszévesen láttam először olyan vajas kenyeret, ami nem úgy volt megkenve, hogy le van kaparva róla a vaj.” Ami megmaradt, az a kedvenc Zsolnayval megterített vasárnapi asztal az ínségben is, a zongorajáték, az irodalom és a katolicizmus megtartó közege.[V]
Ezzel a háttérrel a 15. életévében járó diák számára a forradalom az igazság kimondásának és ezzel a méltóság visszaszerzésének élményét jelenthette. Utóbb, már közéleti szereplőként és közjogi méltóságként ezt mint ’56 lényegét hangsúlyozta.
»» • ««
Sólyom László a naplóját három, be nem telt, kisalakú iskolai füzetének hátuljába írta, nagyobb részt töltőtollal, máshol ceruzával. Az első egy, már nem használatos énekfüzet (1956. október 22. – november 20.), a második az éppen aktuális francia (november 21. – december 20.), a harmadik a szintén ebben az évben megkezdett orosz szótár (1957. január 1. – február 10.). A második füzet címet is kapott: A magyar forradalom és szabadságharc események. – II. rész. 1956.XI.21-től XII. 20-ig. Az első füzetben november 18. kivételével minden naphoz van bejegyzés, a második két nap híján teljes. A tíz nap kihagyás után elkezdett harmadikban már több a szünet, a leírás is inkább csak egy-egy mondatra szorítkozik. A most közölt időkör utólagosan mesterkélt kronológiai rekesz. A naplóban – hasonlóan más korabeli naplókhoz – 1956. november 4. nem jelentett határozott választóvonalat. Az akkor és ott viszonyai között, és különösen Pécsett, ahol a „Mecseki Láthatatlanok” továbbra is aktívan harcoltak, és a fegyverek ropogását a lakosság is hetekig hallotta, csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá a szabadságharc leverésének ténye.
Az utólagos javítások és az első feljegyzés tartalma alapján valószínűsíthető, hogy Sólyom László a naplóírást október 28-án kezdte el. Az október 23-i pesti eseményekről tudósít, és néhány mondatban utal az azt követő eseményekre, a Vöröskereszt 28-i segélyét is megemlítve. Ezen a vasárnapon Nagy Imre rádióbeszédében nemzeti demokratikus mozgalomnak nevezte az október 23. óta történteket, amit a hallgatóság a forradalom győzelmeként értékelhetett. Ennek érzelmi hatása bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az ifjú gimnazista az események megörökítésére szánja el magát. A rendkívüliségre utal az íráskép, majd az egész kezdő bejegyzés áthúzása is.
A tudatos írás új lapon, az október 22-i pécsi események felidézésével indul, a napi szintű bejegyzések október 28. után kezdődnek.
Az ifjú naplóíró a krónikás szerepét vállalja föl. Ez a nézőpont a személyes élményt háttérbe szorítja, a feladat ugyanis az elbeszélő által történelmi jelentőségűnek megérzett események megörökítése. Így a szövegből azt sem lehet minden esetben megállapítani, hogy a naplóíró mely eseményeknek volt személyesen is részese. Miközben figyel és rögzít, csak ritkán szól egyes szám első személyben, és tartózkodik az emocionális hatások és észlelések kifejezésétől. A feszültséget, az események sodró lendületét a feszes, néhol szinte távirati stílusú szövegezés, a látottak és hallottak pattogó tőmondatokban való rögzítése érzékelteti. A 15 éves Sólyom László a világra nyitott, tájékozott és tudatos szemlélő. Személyes reflexiót vagy minősítést csak ritkán enged meg magának. A kordában tartott érzelmek két esetben nyilvánulnak meg. Egyik az államvédelmis Bradács György minősítése: „a piszok”; a másik a Mindszenty szabadulására adott reakció: „Éljen!”. A felháborodás és a személyes értékelés megnyilvánulása az MDP Központi Vezetősége október 26-i nyilatkozatát minősítő „”Blabla.”; a 27-én alakult új kormánnyal kapcsolatos „Bábok.”; a Bradács 30-i menesztésének hírét kommentáló „nem hinném!” megjegyzések; illetve a város felé érkező szovjet csapatok dombóvári, kivonás előtti „pihenésének” hazug hírére adott, kérdő- és felkiáltójelek sokaságával kifejezett reakció. Az életkori sajátosságokra e kommentárok stílusán kívül a „suli nincs”, ill. „holnap suli” bejegyzések utalnak.
Az ’56-os pécsi eseményeket egy másik diáknapló, Turi Edit feljegyzései is megőrizték az emlékezet számára, illetve egy kiforrott világnézetű felnőtt értelmiségi, a szintén pécsi Péterfia Zoltánné által vezetett napló anyaga is ismert. A Sólyom korosztályába tartozó kamaszlány naplója a személyes revelációról, a valósággal való szembesülésről – a diktatúra embertelensége, a szovjet megszállás, a Pécs környéki uránbányászat stb. – szól. Editet magával ragadta a forradalom napjainak lelkesültsége, írása ennek az életre szóló élménynek a lenyomata. Sólyom László valóságlátása közelebb áll Péterfia Zoltánné írásához. A tízgyermekes családanya naplóját ugyan egyedivé teszi, ahogy élettapasztalata alapján aggodalmainak és várakozásainak hangot ad, de a pontosság, a helyi, az országos, a fővárosi és a nemzetközi események súlyának és viszonyának megítélése a két elbeszélés közös vonása. Sólyom csak az aktuálisan legfontosabbnak ítélt történéseket jegyzi le, és megállapítható, hogy meglátásai a mai ismereteink alapján is adekvátak. A naplóból kitűnik, hogy minden rádióadást hallgatott, ami elérhető volt, és mindent elolvasott, ami megjelent. Ez a családi háttér ismeretében magától értetődő igény is lehetett. Csikor Károly – helyesen: Kálmán – nevének elírásán kívül a napló most közölt részéiben nincs tárgyi tévedés.(!) Sem olyan fontos helyi esemény, ami kimaradt.
»» • ««
Akkoriban sok családnak, így a Sólyom-Lelkes családnak is a háborút megelőző polgári jólétből – jogász édesapa, anyai ágon kereskedő család – csak az emberi méltóság és az emberi tartás maradt meg a kisajátítás, a kitelepítés, az osztályidegennek bélyegzés, az átnevezett pécsi utcák és a „társadalmiasított” szegénység mellett, vagy méginkább azok ellenében. A forradalom kitörésekor elsőéves gimnazista Sólyom László – már csak ezért is – valóban annak az utolsó generációnak értő és érző tagja volt, aki tudatosan és személyes élményként élhette meg 1956 jelentőségét. 1956 egész életére kiható tudatosságát mutatja a diáknapló, a pécsi jogi kar elköltöztetése ellen tiltakozó feliratok készítése városszerte a pécsi éjszakában, az „ellenforradalom” vagy éppen a „sajnálatos események” kifejezések kerülése. Helyette Arany János Évnapra című verse első sorait („Kelsz és lenyugszol észrevétlenül […] Végzetes évi nap!”) mormolta az októberi évfordulón, a recski bányát és tábort érintő kirándulásokat tettek a gyerekekkel a mátrai nyaralásokon, az autonómiát és méltóságot hordozó és védő személyiségi jogok újszerű kutatásába kezdett, vagy éppen a Szársomlyó, a Duna és a Zengő védelmére kelt. Nagy Imre újratemetésének (1956-hoz hasonló) „csillagrobbanás”-szerű katarzisa, a demokratikus és jogállami – ti. amelyben nem a politika szabja meg a jog határait, hanem fordítva – rendszerváltás és a Magyar Köztársaság 1956-ra visszavezetett alkotmányos értékrendje arra késztette a már felnőtt és felelős államférfi Sólyom Lászlót, hogy Arany János versének kimaradt második sorát („Innep volnál, de senki meg nem ül”) is felvállalja: megalkuvás nélkül és a kétértelműségnek még a látszatát is kerülve, állhatatosan képviselje a nemzet méltóságát és egységét. Ahogy az 1956-ban is történt. Még nincs kész a leltár, de az egykori pécsi diák naplójának hazakerülése fontos építőköve lehet lokális és nemzeti emlékezetünknek.
»» • ««
A naplóbejegyzések jegyzetekkel való ellátása, a mellékletek és illusztrációk összegyűjtése a Pécs8 program és a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltára együttműködésében, valamint Landi Balázs készséges segítségével valósult meg. A kutatást és közzétételt a Pécs Története Alapítvány támogatta. Az eredeti naplórészletet másolatban és betűhív átiratban, az eredetiben tett javítások, aláhúzások jelzésével és magyarázó jegyzetekkel, illusztrációkkal ellátva közöljük. A szerkesztői megjegyzéseket kapcsos zárójelben […] illesztettük a szövegbe.
Bánkuti Gábor – Polyák Petra – Radicsné Andrásfalvy Csenge Zsuzsanna
NAPLÓ (részlet)
X. 23. Kedd! | Pesten.
Este 6 órakor tüntető diákok a Parlament előtt. Orosz tankok kaszabolják a diákságot. Ebben az időpontban megtá, küldöttség akar a várakozó nép nevében beszélni a Rádióban. Az ÁVH lövet. 9 órakor Gerő sztálinista beszédet mond. Rátörnek.[?] Megtámadják a Rádiót. Reggelre elfoglalják. Orosz csapatok harcolnak a magyar katonaság és a nép ellen. X. 28-án megindul a vörös kereszt segítsége. A harc még folyik. [A bejegyzés áthúzva]
A pécsi diákparlament 1956. október 22-én. Forrás: Régi Pécs / Dr. Csullag József gyűjteménye
Pécs, 1956. 26. Péntek. este | X.22. H.
Az egyetem diákjai délutánra gyűlést hívnak össze.[1] A diákokon kívül itt jelen vannak az ÁVH tagjai[2] és Farkas László a megyei pártbizottság elnöke.[3] Az első szónok felhívja a hatóságokat, hogy amennyiben valakinek bántódása esik, a fiatalság megtorolja.[4] Megszerkesztik a 16 pontot,[5] mely többek között követeli: Orosz csapatok kivonulása, címer Kossuth címer, utazási kedvezmény, Bauxit rendezése, Nagy Imre a kormány élére, Káderlap megszüntetése, némely egyének távozása az egyetemről, fakultatív oktatást, orosz[6] és torna kötelező oktatásának megszűntetése.
A Pécsi Egyetem c. lap rendkívüli kiadásának címlapja. Forrás: MNL BaVL XXXV.1. 14. fcs. 3. őe. Pécs város
1956. X. 23. Kedd.
12 órakor az iskolában[7] rendkívüli DISZ gyűlés. Az egyetem kiáltványának felolvasása után, a tanárok hazaküldése. Malak [?] és Tóth[8] marad. Mi követeléseket megtoldjuk. Ha nem teljesítik, akkor az egyetemistákkal kivonulunk az utcára. U.e. más középiskolákban is. [utólagos betoldás] Este a Rádió közvetíti Gerő beszédét, és közli a tüntetések hírét.
Pécs város és Baranya megye dolgozói! A rendkívüli állapotot elrendelő plakát. Forrás: OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
X. 24. Szerda.
Rendkívüli állapot. Pesten fölkelt a nép. Iskolából hazaszivárgás, Gerő menesztve. Nagy Imre beszél Oroszok a magyarok ellen. Este a Széchenyi téren néma tüntetés. Rendőrség másodszorra szétzavarja. Többeket megvernek, szuronnyal megszurkálnak.[9] Haláleset nincs. A Színház téren fel akarnak dönteni egy villamost. Megtámadják a Pécsi Rádiót.[10] Tűzoltóság vízzel támad; 10 órára szétoszlatják a tömeget.[11]
Tüntetés a 48-as téren, 1956. október 24. (25?). Forrás: Régi Pécs
X. 25.
Du. 3 óra.[12] A 48-as téren a középiskolai és egyetemi diákok, munkások megkoszorúzzák Petőfi szobrát. Széchenyi téren hatalmas tüntető tömeg. Jelszavaik: Oroszok haza! Le a vörös csillagot! Nem kell spicli! Amnesztiát! Éljenek a pestiek! Poznany, Varsó, Budapest! Le a ruszki csillagot![13] Hangszóró bejelenti: technikai okok miatt nem azonnal, két nap múlva eltávolítják a csillagokat. Menjünk haza.[14] Válasz: Előbb le a csillagot! 1/6 [?] órára a Nádor szálló[15] és a Városházáról leveszik. Utána a tömeg több részre szakad – ledobják a csillagot a posta, vasút, és pártház épületéről. A Deák utca[16] sarkán az oroszok háza előtt kiabálják: Oroszok haza! Utána kimennek a 48-as térre, és kérik álljon melléjük a rendőrség és az ÁVH. Megtörténik. A Kossuth Lajos utcán vissza a Széchenyi térre. Közben ledobálják az összes címereket.*√[17] [lap alján a kiegészítés: Az oroszok autóbuszon távoznak.) Megalakul a Forradalmi Bizottmány.[18] Birtokba veszik a Rádió, Szikra nyomdát,[19] postát[20] vasutat, és a városházát. A Pécsi Rádió ½ 12-kor bemondja: Kéri a Széchenyi-téren állókat menjenek haza, életükért nem vállal felelősséget. A rendőrség és az ÁVH sapkáiról leszaggatják a vörös csillagot. 12-kor aljas árulás. Bradács György ÁVH alezredes[21] visszafoglalja a Rádiót, elfogja a tőrbecsalt Forradalmi Tanácsot és a többi bázist. Aki éjfél után az utcán tartózkodik, rálőnek.[22] Kimenési tilalom reggel 6-ig.
A Nádor Szálló, tetején a vörös csillaggal. Forrás: Csorba Győző Könyvtár – Pécs / Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye
Fotó az MSZMP 1956-os archívumából. Felirata az ún. fehérkönyvben: „Teherautóra kapaszkodva hallgatják a Kossuth-téri szónoklatot, amely ellenforradalmi tüntetésre szólítja fel a lakosságot”. Forrás: MNL BaVL XXXV.1. 14. fcs. 3. őe. Pécs város
A MÁV-palota 1956-ban (korabeli képeslap). Forrás: Csorba Győző Könyvtár – Pécs / Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye
Fotó az MSZMP 1956-os archívumából. Felirata az ún. fehérkönyvben: „Ellenforradalmi tüntetés a Rákóczi úton”. Forrás: MNL BaVL XXXV.1. 14. fcs. 3. őe. Pécs
Tüntetők a Széchenyi téren, 1956. október 25. Forrás: Régi Pécs
X. 26. Péntek
Csönd. Katonaság érkezik. Megszállják a Postát, Rádiót, a Pécsbányatelepi utat. Elzárják a Deák és a Mór utcát. A bánya leáll. A munkástanácsok 26 pontot szerkesztenek, követelésüket a Nagy Imre kormányhoz.[23] Példájukat követi a Sopiana gépgyár is.[24] Kimenési tilalom este 6-tól reggel 6-ig. Este nagy lövöldözés, a sajtó szerint 1, – valóságban sok halott és sebesült.[25] A központi vezetőség kiáltványt intéz,[26] – Blabla. / Suli nincs.[27]
Az MDP KV 1956. október 26-i nyilatkozata
Forrás: Sólyom László 1956-os naplói, 4. füzet (röplapok)
X. 267. sz.
Nyugalom. Katonák eltűnnek, – legalább is csökken a számuk. Új kormány alakul. Tagjai kisgazda, szocdem elemek. Bábok.[28] A pécsi katonaság között sok a ruszki. Segít a Vöröskereszt.
X. 278. Vasárnap.
Bradács György saját bevallása szerint önállóan, saját belátása szer után intézkedik, Pestről nem kap semmi utasítást. Ma elterjedt hír szerint: az egyetemi kollégiumban megjelent Bradács György és felkérte az ifjúságot nemzetőrség (fegyveres) szervezésére, melynek tagjai az ÁVH-val járőrökkel együtt portyáztak volna. Az egyetemi ifjúság nem fogadta el.[29]
Délutánra végetért SZOT gyűlésről jelentik: /Bradács Györgyöt leváltják,/ új vezető: Csikor Károly[30] fegyveres erők parancsnoka. Bradács maradt. Este megígérik, hogy megvédik a várost orosz támadástól (Csikor.), a város keleti és de nyugati(?) támadástól is (Bradács a piszok). A kimenési tilalmat senki sem tartja meg. A vezetők éjjel tanácskoznak. (Tanácskozik a BT.)[31]
1956. október 29-i röplap Sólyom László gyűjteményéből. Forrás: Sólyom László 1956-os naplói, 4. füzet (röplapok)
X. 30. Kedd. Este feloszlik az ÁVH. [kerettel kiemelve]
Tényleg nem jöttek be. Bánya,[34] közlekedés sztrájkol. 11 órakor megkezdi adását a SZABAD PÉCSI RÁDIÓ. Hangja teljesen kommunistamentes.
A városban elterjedt hír szerint Bradácsot menesztik (nem hinném!) Holnap suli. Győrből szól a szabad Petőfi Rádió.
X. 301. Bradács elmenekült
Az oroszok kivonulnak Pestről. Mikoján a fővárosban. Szabadok leszünk. [sokszor áthúzva] Általános sztrájk. Suli nincs. Mindszenty tegnaptól szabad. Éljen! A megyei pártházat megszállja a katonaság.[35]
Pécsi Rádió híreiből: Felülvizsgálják a fegyvertartási engedélyeket. / ÁVH-nál, pártbizottsági tagoknál – de a vadászoknál is. Kisgazdapárt alakuló-gyűlése.[36]
1956. november 1-jei röplap Sólyom László gyűjteményéből. Forrás: Sólyom László 1956-os naplói, 4. füzet (röplapok)
1956. XI. 1.
A Dunántúli N.T. memoranduma a kormányhoz. Ha nem teljesítik, még „feltételesen sem ismerik el Nagy Imre kormányát.[37] „ A Kisiparos Szövetség (vagy micsoda) megalakulása. D. e. bevonulnak az „orosz klubba”.
Pest: Megalakult a szoc. dem. párt.
Nagy Imre, /és külügyminisztere/ magához kéreti az orosz nagykövetet és kifejti neki: Biztos forrásból tudja, hogy orosz alakulatok lépik át a határt, ez ellen tiltakozik, egyben bejelenti a Varsói paktumból való azonnali kilépést, és az ország semlegességét. Erről értesíti az ENSZ főtitkárát, és a Bp-i diplomáciai köröket. Kéri a Mo-i helyzet az ENSZ Közgyűlésén való napirenden kívüli megtárgyalását.
Nagy Imre rádiófelhívása beszéde.
1.) Mo. semleges
2.) Szomszédi barátság
3.) Felhívás: Mindenki tartsa tiszteletben Mo. semlegességét. sent.[?]
Független, szabad, demokratikus Mo!
A Pécsi Rádión keresztül a MEFESZ felhívja tagjait: 2 – 1 ½ napos falusi szervezőmunkábant kell végezniök, jelentkezzenek![38]
„Micutól”[?]: a falu népe bosszút áll a komcsikon [ceruzával áthúzva] Akasztófa-rajz.
Eddig nem jó semmi! [ceruzával]
XI/2 Péntek.
Az ENSZ Közgyűlése minden valószínűség szerint Mo. ügyét ma este tárgyalja rögtön a közelkeleti válság tárgyalása után, – soronkívül.
Petőfi Rádió Győrből jelenti: [ceruzával]
a KORMÁNY HOLNAPRA LEMOND!
Helyette 7-tagú bizottság fog működni. Tagjai közt: Nagy Imre, Kovács Béla.
XI.3. A Szabad Dunántúlból[39]: Nagy Imre üzenetet intézett az ENSZ főtitkárához.
A Biztonsági Tanács összeült a kérdést tárgyalni. A tárgyalásokat ma folytatják.
A magyar kormány tiltakozott a szovjet csapatok bevonulása ellen.
Eisenhower 20 millió dollár értékű segélyt ajánlott fel M.o. nak.
Megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt.
Szovjet csapatmozgások a mai napon:
Záhonynál két páncélvonat jött át a határon. A vasút Nyíregyházáig szovjet vasutasok kezében van.
Kisvárdára nagyobb egységek érkeztek.
Szolnoktól nyugatra 200 harckocsi vonul Pestnek.
Gyöngyös – Halmajugra – Nagyréde térségében erős orosz egységek táboroztak le.
A dombóvári páncélosok körülvették a taszári repülőteret.
Tegnap este Záhonynál gyalogság, 15-20 kocsival, Beregsuránynál 40-50 db. tüzérség jött át.
Az újságírók kérdésére a Külügyminisztérium közli: Kós Péter ENSZ megbízott valójában nem ő[?] Konduktorov orosz állampolgár.[40] Az átkeresztelésben a még sztálinista K. vett részt, (a Győri Rádió híreiből) Kossuth-Rádió 3 órakor bemondta: Eltörölték az orosz nyelv kötelező iskolai oktatását az általános és középiskolákban.
Pécs szovjet katonai parancsnokának parancsa, 1956. november 4. Forrás: OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
XI. [utólag javítva ceruzával X-ről XI-re] 3.4.
Ma hajnalban nagyszabású szovjet támadás indult Bp és több vidéki város ellen. 5 ó 20 perckor Nagy Imre bejelentette több nyelven a Kossuth Rádión keresztül bejelenti a támadást és segítséget kért. Utána az Írószövetség intézett felhívást Európa íróihoz segítségért. Szombathelyen Kádár Imre, Apró, Marosán kommunista ellenkormányt alakított. Ma este fog összeülni az ENSZ Közgyűlése. Szabad Eu. jelentése szerint nagy harcok voltak Miskolc, Győr, Veszprém térségében, és Pécsett(??)[41] Erről eddig még nem értesültem Ma reggel szovjet páncélosok megszállták Pécset.[42] Ez az állomás jelentette be még: az oroszok fogva tartanak több külföldit M-óvárott, Nagy Imrét, és kormányát elfogták, az orosszal tárgyaló parlamentereket szintén. Bp-t bombázták, felgyújtották a Parlamentet. Az összes vöröskeresztes szállítmányt elkobozták.
XI. [utólag javítva ceruzával X-ről XI-re] 4.
Az ENSZ szótöbbséggel határozatot hozott, melyben felszólította az Sz- U-t, hogy vonja ki csapatait. Kétly Anna New Yorkba érkezett. Közelkeleten megszállták Port Saidot. A Mecseken harc áll.[43]