pecs8-solyom-naplok

Sólyom László elsőéves gimnazista 1956-os naplója

Sólyom László, volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke, a rendszerváltásban meghatározó szerepet játszó jogtudós élete tudatosan megélt és tiszteletre méltó következetességgel végigfutott pálya. A markáns szereppé erősödő egyéni tapasztalatok viszonyulásaiban, megnyilvánulásaiban, a praxis és az emberi magatartás teljességében érhetőek tetten, azokról Sólyom László – közéleti szerepfelfogásával összhangban – csak ritkán beszélt. A szocializációt meghatározó családi, lokális és intézményi környezet jellemzőiről, a világnézetét és egyéniségét meghatározó eseményekről először 2004-ben, a Bódy Zsombornak és Cieger Andrásnak adott, a Századvég folyóiratban megjelent életinterjújában beszélt.[I]

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett, és rövidebb megszakításokkal az egyetem befejezéséig a városban élt. A pécsi identitás „sok szempontból meghatározta az életemet” – vallotta pályájára visszatekintve. Ebben az írásban a személyiséget formáló helyi hatások közül az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit nagyítjuk ki. Egyrészt mert annak jelentősége az egész életutat meghatározta, másrészt mert az 1956. október 22. és 1957. január 30. közötti időszakról az akkor elsős gimnazista Sólyom naplót vezetett. Bár a napló létezése legalább két évtizede köztudott, az abban foglaltak mindeddig ismeretlenek voltak.

A napló publikálását annak történeti jelentőségén túl Sólyom László halálának első évfordulója ihlette. A naplóból az 1956. október 22. és november 4. közötti időszakot közöljük. Szándékunk szerint a közeljövőben a teljes napló kiadására is sor kerül, megemlékezve mindazokról, akik minden kockázat ellenére részt vállaltak a 20. századi magyar társadalom legnagyobb közösségi erőfeszítésében.

»» • ««

Mecseki kiránduláson „a Katolikus hittanosok társasága”, 1957-ben (Zengő). Középen fent: Sólyom László. Forrás: Szabó László Gy.
Sólyom László érettségi tablója a Széchenyi István Gimnáziumban

Sólyom László középiskolai tanulmányait a volt pécsi főreálban, a Széchenyi István Gimnáziumban végezte 1956–1960 között. Apja és bátyja is ide járt – „nyilvánvalóan nem a jezsuitákhoz vagy ciszterekhez”. (A mindenkori „elittel” kapcsolatos szkepszis pikírt megnyilvánulása ez.) „Ez egy olyan hely volt, ahova a nem egészen megbízható embereket tették, tehát csupa jó tanárunk volt.”[II] Osztályfőnöke Dr. Tóth István, jogászból lett irodalomtudós.

Tanárai közül különösen meghatározó volt számára biológiatanára, a természettudós ciszterci szerzetes Horváth Adolf Olivér. A „Mecsek füvésze” nemcsak a Mecseket és annak flóráját ismertette meg tanítványaival, hanem történeti látásmódot plántált beléjük.

„[…] A forradalom leverése után, amikor a városban mindenütt szovjet tankok álltak, de a tanítás már újra megkezdődött, első óráján a Sorsunkból olvasott fel nekünk. Ennek a régi pécsi folyóiratnak abból a számából, amely 1944-ben a német megszállás után még éppen – és utoljára – meg tudott jelenni. Némán hallgattuk; a párhuzam világos volt. Megszálltak, nincs értelme a véres ellenállásnak, de visszavonulva őrizni kell az eszmét. Azután ismét jártuk a Mecseket, erről sem beszéltünk többet. Horváth tanár úr tudta, hányféle az elvetett magok sorsa. […]”[III]

A fiúgimnáziumban 1956-ban indított humán tagozatos osztály jó tanulmányi eredmény alapján válogatott „humán társaság” volt, társadalmi hátterét tekintve a „szokásos pécsi egyveleg, tehát voltak orvos-, ügyvéd-, iparosgyerekek és proligyerekek”. Sólyom László számára a maga családi hátterével otthonos közeg: „Boldog kor volt ez” – emlékezett.

„Az iskola egész márciusig minden reggel a Himnusszal kezdte; tehát az osztály felállt, és mintegy imádság helyett a Himnuszt énekeltük. Valaki márciusban meghallotta az utcáról, és az igazgatót kirúgták. De addig ez így ment.”[IV]

Sólyom László családjával ekkoriban a Rákóczi úton lakott a Zsolnay szobor közelében, házuk már nincs meg. A szép emlékű nagyszülői családi házból költöztek ide, miután a Hunyadi út (ekkor Sztálin út) kiszélesítésekor az épületet elbontották. „Elköltöztettek minket, igen rossz helyre, egy volt tiszti étkezde lett a lakásunk. Együtt laktunk, a nagymama, a két nővér, és mi, közben már hárman voltunk gyerekek, plusz átmenetileg még egy társbérlő is.” Az ’50-es évekre a család minden vagyonát elvesztette. Édesapja, Sólyom Ferenc munkáscsaládból származó, jogot végzett elsőgenerációs értelmiségi, osztályidegenné minősítve a mecseki erdőgazdaságban lett gépkocsi-segédvezető, majd bérelszámoló. „Apám a pályája derékba törésétől depressziós lett. Hazajött, és nekiállt olvasni Shakespeare-t. Ha elolvasta, újra kezdte. Vagy pedig a bátyámmal sakkozott. Este bekapcsolta a Szabad Európát, majd London és Amerika Hangja következett.” Édesanyja, Lelkes Aranka jómódú régi pécsi iparos-kereskedő családban született. Miután a Lelkes-lányok Jókai téri, „A Gólyához” címzett boltját államosították, rongybabákat varrt, szőnyegeket szőtt és bútorokat kárpitozott. „Borzasztóan szegények voltunk. Én húszévesen láttam először olyan vajas kenyeret, ami nem úgy volt megkenve, hogy le van kaparva róla a vaj.” Ami megmaradt, az a kedvenc Zsolnayval megterített vasárnapi asztal az ínségben is, a zongorajáték, az irodalom és a katolicizmus megtartó közege.[V]

Ezzel a háttérrel a 15. életévében járó diák számára a forradalom az igazság kimondásának és ezzel a méltóság visszaszerzésének élményét jelenthette. Utóbb, már közéleti szereplőként és közjogi méltóságként ezt mint ’56 lényegét hangsúlyozta.

»» • ««

Sólyom László a naplóját három, be nem telt, kisalakú iskolai füzetének hátuljába írta, nagyobb részt töltőtollal, máshol ceruzával. Az első egy, már nem használatos énekfüzet (1956. október 22. – november 20.), a második az éppen aktuális francia (november 21. – december 20.), a harmadik a szintén ebben az évben megkezdett orosz szótár (1957. január 1. – február 10.). A második füzet címet is kapott: A magyar forradalom és szabadságharc események. – II. rész. 1956.XI.21-től XII. 20-ig. Az első füzetben november 18. kivételével minden naphoz van bejegyzés, a második két nap híján teljes. A tíz nap kihagyás után elkezdett harmadikban már több a szünet, a leírás is inkább csak egy-egy mondatra szorítkozik. A most közölt időkör utólagosan mesterkélt kronológiai rekesz. A naplóban – hasonlóan más korabeli naplókhoz – 1956. november 4. nem jelentett határozott választóvonalat. Az akkor és ott viszonyai között, és különösen Pécsett, ahol a „Mecseki Láthatatlanok” továbbra is aktívan harcoltak, és a fegyverek ropogását a lakosság is hetekig hallotta, csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá a szabadságharc leverésének ténye.

Az utólagos javítások és az első feljegyzés tartalma alapján valószínűsíthető, hogy Sólyom László a naplóírást október 28-án kezdte el. Az október 23-i pesti eseményekről tudósít, és néhány mondatban utal az azt követő eseményekre, a Vöröskereszt 28-i segélyét is megemlítve. Ezen a vasárnapon Nagy Imre rádióbeszédében nemzeti demokratikus mozgalomnak nevezte az október 23. óta történteket, amit a hallgatóság a forradalom győzelmeként értékelhetett. Ennek érzelmi hatása bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az ifjú gimnazista az események megörökítésére szánja el magát. A rendkívüliségre utal az íráskép, majd az egész kezdő bejegyzés áthúzása is.

A tudatos írás új lapon, az október 22-i pécsi események felidézésével indul, a napi szintű bejegyzések október 28. után kezdődnek.

Az ifjú naplóíró a krónikás szerepét vállalja föl. Ez a nézőpont a személyes élményt háttérbe szorítja, a feladat ugyanis az elbeszélő által történelmi jelentőségűnek megérzett események megörökítése. Így a szövegből azt sem lehet minden esetben megállapítani, hogy a naplóíró mely eseményeknek volt személyesen is részese. Miközben figyel és rögzít, csak ritkán szól egyes szám első személyben, és tartózkodik az emocionális hatások és észlelések kifejezésétől. A feszültséget, az események sodró lendületét a feszes, néhol szinte távirati stílusú szövegezés, a látottak és hallottak pattogó tőmondatokban való rögzítése érzékelteti. A 15 éves Sólyom László a világra nyitott, tájékozott és tudatos szemlélő. Személyes reflexiót vagy minősítést csak ritkán enged meg magának. A kordában tartott érzelmek két esetben nyilvánulnak meg. Egyik az államvédelmis Bradács György minősítése: „a piszok”; a másik a Mindszenty szabadulására adott reakció: „Éljen!”. A felháborodás és a személyes értékelés megnyilvánulása az MDP Központi Vezetősége október 26-i nyilatkozatát minősítő „”Blabla.”; a 27-én alakult új kormánnyal kapcsolatos „Bábok.”; a Bradács 30-i menesztésének hírét kommentáló „nem hinném!” megjegyzések; illetve a város felé érkező szovjet csapatok dombóvári, kivonás előtti „pihenésének” hazug hírére adott, kérdő- és felkiáltójelek sokaságával kifejezett reakció. Az életkori sajátosságokra e kommentárok stílusán kívül a „suli nincs”, ill. „holnap suli” bejegyzések utalnak.

Az ’56-os pécsi eseményeket egy másik diáknapló, Turi Edit feljegyzései is megőrizték az emlékezet számára, illetve egy kiforrott világnézetű felnőtt értelmiségi, a szintén pécsi Péterfia Zoltánné által vezetett napló anyaga is ismert. A Sólyom korosztályába tartozó kamaszlány naplója a személyes revelációról, a valósággal való szembesülésről – a diktatúra embertelensége, a szovjet megszállás, a Pécs környéki uránbányászat stb. – szól. Editet magával ragadta a forradalom napjainak lelkesültsége, írása ennek az életre szóló élménynek a lenyomata. Sólyom László valóságlátása közelebb áll Péterfia Zoltánné írásához. A tízgyermekes családanya naplóját ugyan egyedivé teszi, ahogy élettapasztalata alapján aggodalmainak és várakozásainak hangot ad, de a pontosság, a helyi, az országos, a fővárosi és a nemzetközi események súlyának és viszonyának megítélése a két elbeszélés közös vonása. Sólyom csak az aktuálisan legfontosabbnak ítélt történéseket jegyzi le, és megállapítható, hogy meglátásai a mai ismereteink alapján is adekvátak. A naplóból kitűnik, hogy minden rádióadást hallgatott, ami elérhető volt, és mindent elolvasott, ami megjelent. Ez a családi háttér ismeretében magától értetődő igény is lehetett. Csikor Károly – helyesen: Kálmán – nevének elírásán kívül a napló most közölt részéiben nincs tárgyi tévedés.(!) Sem olyan fontos helyi esemény, ami kimaradt.

»» • ««

Akkoriban sok családnak, így a Sólyom-Lelkes családnak is a háborút megelőző polgári jólétből – jogász édesapa, anyai ágon kereskedő család – csak az emberi méltóság és az emberi tartás maradt meg a kisajátítás, a kitelepítés, az osztályidegennek bélyegzés, az átnevezett pécsi utcák és a „társadalmiasított” szegénység mellett, vagy méginkább azok ellenében. A forradalom kitörésekor elsőéves gimnazista Sólyom László – már csak ezért is – valóban annak az utolsó generációnak értő és érző tagja volt, aki tudatosan és személyes élményként élhette meg 1956 jelentőségét. 1956 egész életére kiható tudatosságát mutatja a diáknapló, a pécsi jogi kar elköltöztetése ellen tiltakozó feliratok készítése városszerte a pécsi éjszakában, az „ellenforradalom” vagy éppen a „sajnálatos események” kifejezések kerülése. Helyette Arany János Évnapra című verse első sorait („Kelsz és lenyugszol észrevétlenül […] Végzetes évi nap!”) mormolta az októberi évfordulón, a recski bányát és tábort érintő kirándulásokat tettek a gyerekekkel a mátrai nyaralásokon, az autonómiát és méltóságot hordozó és védő személyiségi jogok újszerű kutatásába kezdett, vagy éppen a Szársomlyó, a Duna és a Zengő védelmére kelt. Nagy Imre újratemetésének (1956-hoz hasonló) „csillagrobbanás”-szerű katarzisa, a demokratikus és jogállami – ti. amelyben nem a politika szabja meg a jog határait, hanem fordítva – rendszerváltás és a Magyar Köztársaság 1956-ra visszavezetett alkotmányos értékrendje arra késztette a már felnőtt és felelős államférfi Sólyom Lászlót, hogy Arany János versének kimaradt második sorát („Innep volnál, de senki meg nem ül”) is felvállalja: megalkuvás nélkül és a kétértelműségnek még a látszatát is kerülve, állhatatosan képviselje a nemzet méltóságát és egységét. Ahogy az 1956-ban is történt. Még nincs kész a leltár, de az egykori pécsi diák naplójának hazakerülése fontos építőköve lehet lokális és nemzeti emlékezetünknek.

»» • ««

A naplóbejegyzések jegyzetekkel való ellátása, a mellékletek és illusztrációk összegyűjtése a Pécs8 program és a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltára együttműködésében, valamint Landi Balázs készséges segítségével valósult meg. A kutatást és közzétételt a Pécs Története Alapítvány támogatta. Az eredeti naplórészletet másolatban és betűhív átiratban, az eredetiben tett javítások, aláhúzások jelzésével és magyarázó jegyzetekkel, illusztrációkkal ellátva közöljük. A szerkesztői megjegyzéseket kapcsos zárójelben […] illesztettük a szövegbe.

Bánkuti Gábor – Polyák Petra – Radicsné Andrásfalvy Csenge Zsuzsanna

NAPLÓ (részlet)

X. 23. Kedd!  |  Pesten.

Este 6 órakor tüntető diákok a Parlament előtt. Orosz tankok kaszabolják a diákságot. Ebben az időpontban megtá, küldöttség akar a várakozó nép nevében beszélni a Rádióban. Az ÁVH lövet. 9 órakor Gerő sztálinista beszédet mond. Rátörnek.[?] Megtámadják a Rádiót. Reggelre elfoglalják. Orosz csapatok harcolnak a magyar katonaság és a nép ellen. X. 28-án megindul a vörös kereszt segítsége. A harc még folyik. [A bejegyzés áthúzva]

A pécsi diákparlament 1956. október 22-én. Forrás: Régi Pécs / Dr. Csullag József gyűjteménye

Pécs, 1956. 26. Péntek. este | X.22. H.

Az egyetem diákjai délutánra gyűlést hívnak össze.[1] A diákokon kívül itt jelen vannak az ÁVH tagjai[2] és Farkas László a megyei pártbizottság elnöke.[3] Az első szónok felhívja a hatóságokat, hogy amennyiben valakinek bántódása esik, a fiatalság megtorolja.[4] Megszerkesztik a 16 pontot,[5] mely többek között követeli: Orosz csapatok kivonulása, címer Kossuth címer, utazási kedvezmény, Bauxit rendezése, Nagy Imre a kormány élére, Káderlap megszüntetése, némely egyének távozása az egyetemről, fakultatív oktatást, orosz[6] és torna kötelező oktatásának megszűntetése.

pecs8-solyom-pecsi-egyetem-561024
A Pécsi Egyetem c. lap rendkívüli kiadásának címlapja. Forrás: MNL BaVL XXXV.1. 14. fcs. 3. őe. Pécs város

1956. X. 23. Kedd.

12 órakor az iskolában[7] rendkívüli DISZ gyűlés. Az egyetem kiáltványának felolvasása után, a tanárok hazaküldése. Malak [?] és Tóth[8] marad. Mi követeléseket megtoldjuk. Ha nem teljesítik, akkor az egyetemistákkal kivonulunk az utcára. U.e. más középiskolákban is. [utólagos betoldás] Este a Rádió közvetíti Gerő beszédét, és közli a tüntetések hírét.

pecs8-solyom-rendkivuli-allapot-1956
Pécs város és Baranya megye dolgozói! A rendkívüli állapotot elrendelő plakát. Forrás: OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

X. 24. Szerda.

Rendkívüli állapot. Pesten fölkelt a nép. Iskolából hazaszivárgás, Gerő menesztve. Nagy Imre beszél Oroszok a magyarok ellen. Este a Széchenyi téren néma tüntetés. Rendőrség másodszorra szétzavarja. Többeket megvernek, szuronnyal megszurkálnak.[9] Haláleset nincs. A Színház téren fel akarnak dönteni egy villamost. Megtámadják a Pécsi Rádiót.[10] Tűzoltóság vízzel támad; 10 órára szétoszlatják a tömeget.[11]

pecs8-solyom-48-as-ter-1956

Tüntetés a 48-as téren, 1956. október 24. (25?). Forrás: Régi Pécs


X. 25.

Du. 3 óra.[12] A 48-as téren a középiskolai és egyetemi diákok, munkások megkoszorúzzák Petőfi szobrát. Széchenyi téren hatalmas tüntető tömeg. Jelszavaik: Oroszok haza! Le a vörös csillagot! Nem kell spicli! Amnesztiát! Éljenek a pestiek! Poznany, Varsó, Budapest! Le a ruszki csillagot![13] Hangszóró bejelenti: technikai okok miatt nem azonnal, két nap múlva eltávolítják a csillagokat. Menjünk haza.[14] Válasz: Előbb le a csillagot! 1/6 [?] órára a Nádor szálló[15] és a Városházáról leveszik. Utána a tömeg több részre szakad – ledobják a csillagot a posta, vasút, és pártház épületéről. A Deák utca[16] sarkán az oroszok háza előtt kiabálják: Oroszok haza! Utána kimennek a 48-as térre, és kérik álljon melléjük a rendőrség és az ÁVH. Megtörténik. A Kossuth Lajos utcán vissza a Széchenyi térre. Közben ledobálják az összes címereket.*√[17] [lap alján a kiegészítés: Az oroszok autóbuszon távoznak.) Megalakul a Forradalmi Bizottmány.[18] Birtokba veszik a Rádió, Szikra nyomdát,[19] postát[20] vasutat, és a városházát. A Pécsi Rádió ½ 12-kor bemondja: Kéri a Széchenyi-téren állókat menjenek haza, életükért nem vállal felelősséget. A rendőrség és az ÁVH sapkáiról leszaggatják a vörös csillagot. 12-kor aljas árulás. Bradács György ÁVH alezredes[21] visszafoglalja a Rádiót, elfogja a tőrbecsalt Forradalmi Tanácsot és a többi bázist. Aki éjfél után az utcán tartózkodik, rálőnek.[22] Kimenési tilalom reggel 6-ig.

pecs8-solyom-kubicza-naplo

Részlet Kubicza János visszaemlékezéséből. Forrás: MNL BaVL XV.46. Kubicza János naplója

pecs8-solyom-nador-csillag-1956
A Nádor Szálló, tetején a vörös csillaggal. Forrás: Csorba Győző Könyvtár – Pécs / Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye


pecs8-solyom-feherkonyv-1

Fotó az MSZMP 1956-os archívumából. Felirata az ún. fehérkönyvben: „Teherautóra kapaszkodva hallgatják a Kossuth-téri szónoklatot, amely ellenforradalmi tüntetésre szólítja fel a lakosságot”. Forrás: MNL BaVL XXXV.1. 14. fcs. 3. őe. Pécs város

pecs8-solyom-feherkonyv-2

Fotó az MSZMP 1956-os archívumából. Felirata az ún. fehérkönyvben: „Ellenforradalmi tüntetés a Rákóczi úton”. Forrás: MNL BaVL XXXV.1. 14. fcs. 3. őe. Pécs

pecs8-solyom-szechenyi-ter1956
Tüntetők a Széchenyi téren, 1956. október 25. Forrás: Régi Pécs

pecs8-solyom-mdp-kv-1
pecs8-solyom-mdp-kv-2

X. 26. Péntek

Csönd. Katonaság érkezik. Megszállják a Postát, Rádiót, a Pécsbányatelepi utat. Elzárják a Deák és a Mór utcát. A bánya leáll. A munkástanácsok 26 pontot szerkesztenek, követelésüket a Nagy Imre kormányhoz.[23] Példájukat követi a Sopiana gépgyár is.[24] Kimenési tilalom este 6-tól reggel 6-ig. Este nagy lövöldözés, a sajtó szerint 1, – valóságban sok halott és sebesült.[25] A központi vezetőség kiáltványt intéz,[26] – Blabla. / Suli nincs.[27]

Az MDP KV 1956. október 26-i nyilatkozata
Forrás: Sólyom László 1956-os naplói, 4. füzet (röplapok)

X. 267. sz.

Nyugalom. Katonák eltűnnek, – legalább is csökken a számuk. Új kormány alakul. Tagjai kisgazda, szocdem elemek. Bábok.[28] A pécsi katonaság között sok a ruszki. Segít a Vöröskereszt.

X. 278. Vasárnap.

Bradács György saját bevallása szerint önállóan, saját belátása szer után intézkedik, Pestről nem kap semmi utasítást. Ma elterjedt hír szerint: az egyetemi kollégiumban megjelent Bradács György és felkérte az ifjúságot nemzetőrség (fegyveres) szervezésére, melynek tagjai az ÁVH-val járőrökkel együtt portyáztak volna. Az egyetemi ifjúság nem fogadta el.[29]
Délutánra végetért SZOT gyűlésről jelentik: /Bradács Györgyöt leváltják,/ új vezető: Csikor Károly[30] fegyveres erők parancsnoka. Bradács maradt. Este megígérik, hogy megvédik a várost orosz támadástól (Csikor.), a város keleti és de nyugati(?) támadástól is (Bradács a piszok). A kimenési tilalmat senki sem tartja meg. A vezetők éjjel tanácskoznak. (Tanácskozik a BT.)[31]

pecs8-solyom-roplap-1956

1956. október 29-i röplap Sólyom László gyűjteményéből. Forrás: Sólyom László 1956-os naplói, 4. füzet (röplapok)

X. 29. Hétfő

Reggel ½ 11-kor Dombóvárott vannak az oroszok. Mindenki haza. Üzletek bezárnak.[32] (Elfoglalják a bauxitot=céljuk)
11 óra 50 perc. Bradács közli a Rádión át, hogy ez rémhír?! és a Dombóváron pihenő csapatok kivonás céljából tartózkodnak ott??????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!![33]

X. 30. Kedd. Este feloszlik az ÁVH. [kerettel kiemelve]

Tényleg nem jöttek be. Bánya,[34] közlekedés sztrájkol. 11 órakor megkezdi adását a SZABAD PÉCSI RÁDIÓ. Hangja teljesen kommunistamentes.
A városban elterjedt hír szerint Bradácsot menesztik (nem hinném!) Holnap suli. Győrből szól a szabad Petőfi Rádió.

X. 301. Bradács elmenekült

Az oroszok kivonulnak Pestről. Mikoján a fővárosban. Szabadok leszünk. [sokszor áthúzva] Általános sztrájk. Suli nincs. Mindszenty tegnaptól szabad. Éljen! A megyei pártházat megszállja a katonaság.[35]
Pécsi Rádió híreiből: Felülvizsgálják a fegyvertartási engedélyeket. / ÁVH-nál, pártbizottsági tagoknál – de a vadászoknál is. Kisgazdapárt alakuló-gyűlése.[36]

pecs8-solyom-ensz-roplap-1956

1956. november 1-jei röplap Sólyom László gyűjteményéből. Forrás: Sólyom László 1956-os naplói, 4. füzet (röplapok)

1956. XI. 1.

A Dunántúli N.T. memoranduma a kormányhoz. Ha nem teljesítik, még „feltételesen sem ismerik el Nagy Imre kormányát.[37] „ A Kisiparos Szövetség (vagy micsoda) megalakulása. D. e. bevonulnak az „orosz klubba”.
Pest: Megalakult a szoc. dem. párt.

Nagy Imre, /és külügyminisztere/ magához kéreti az orosz nagykövetet és kifejti neki: Biztos forrásból tudja, hogy orosz alakulatok lépik át a határt, ez ellen tiltakozik, egyben bejelenti a Varsói paktumból való azonnali kilépést, és az ország semlegességét. Erről értesíti az ENSZ főtitkárát, és a Bp-i diplomáciai köröket. Kéri a Mo-i helyzet az ENSZ Közgyűlésén való napirenden kívüli megtárgyalását.

Nagy Imre rádiófelhívása beszéde.
1.) Mo. semleges
2.) Szomszédi barátság
3.) Felhívás: Mindenki tartsa tiszteletben Mo. semlegességét. sent.[?]
Független, szabad, demokratikus Mo!

A Pécsi Rádión keresztül a MEFESZ felhívja tagjait: 2 – 1 ½ napos falusi szervezőmunkábant kell végezniök, jelentkezzenek![38]
„Micutól”[?]: a falu népe bosszút áll a komcsikon [ceruzával áthúzva] Akasztófa-rajz.
Eddig nem jó semmi! [ceruzával]

XI/2 Péntek.

Az ENSZ Közgyűlése minden valószínűség szerint Mo. ügyét ma este tárgyalja rögtön a közelkeleti válság tárgyalása után, – soronkívül.
Petőfi Rádió Győrből jelenti: [ceruzával]

a KORMÁNY HOLNAPRA LEMOND!

Helyette 7-tagú bizottság fog működni. Tagjai közt: Nagy Imre, Kovács Béla.

XI.3.               A Szabad Dunántúlból[39]: Nagy Imre üzenetet intézett az ENSZ főtitkárához.
A Biztonsági Tanács összeült a kérdést tárgyalni. A tárgyalásokat ma folytatják.
A magyar kormány tiltakozott a szovjet csapatok bevonulása ellen.
Eisenhower 20 millió dollár értékű segélyt ajánlott fel M.o. nak.
Megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt.
Szovjet csapatmozgások a mai napon:
Záhonynál két páncélvonat jött át a határon. A vasút Nyíregyházáig szovjet vasutasok kezében van.
Kisvárdára nagyobb egységek érkeztek.
Szolnoktól nyugatra 200 harckocsi vonul Pestnek.
Gyöngyös – Halmajugra – Nagyréde térségében erős orosz egységek táboroztak le.
A dombóvári páncélosok körülvették a taszári repülőteret.
Tegnap este Záhonynál gyalogság, 15-20 kocsival, Beregsuránynál 40-50 db. tüzérség jött át.
Az újságírók kérdésére a Külügyminisztérium közli: Kós Péter ENSZ megbízott valójában nem ő[?] Konduktorov orosz állampolgár.[40] Az átkeresztelésben a még sztálinista K. vett részt, (a Győri Rádió híreiből) Kossuth-Rádió 3 órakor bemondta: Eltörölték az orosz nyelv kötelező iskolai oktatását az általános és középiskolákban.

pecs8-solyom-katonai parancs-oszk

Pécs szovjet katonai parancsnokának parancsa, 1956. november 4. Forrás: OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

XI. [utólag javítva ceruzával X-ről XI-re] 3.4.

Ma hajnalban nagyszabású szovjet támadás indult Bp és több vidéki város ellen. 5 ó 20 perckor Nagy Imre bejelentette több nyelven a Kossuth Rádión keresztül bejelenti a támadást és segítséget kért. Utána az Írószövetség intézett felhívást Európa íróihoz segítségért. Szombathelyen Kádár Imre, Apró, Marosán kommunista ellenkormányt alakított. Ma este fog összeülni az ENSZ Közgyűlése. Szabad Eu. jelentése szerint nagy harcok voltak Miskolc, Győr, Veszprém térségében, és Pécsett(??)[41] Erről eddig még nem értesültem Ma reggel szovjet páncélosok megszállták Pécset.[42] Ez az állomás jelentette be még: az oroszok fogva tartanak több külföldit M-óvárott, Nagy Imrét, és kormányát elfogták, az orosszal tárgyaló parlamentereket szintén. Bp-t bombázták, felgyújtották a Parlamentet. Az összes vöröskeresztes szállítmányt elkobozták.

Szovjet tankok a 48-as téren, 1956. november 4.
Forrás: Régi Pécs

Szovjet tankok a Széchenyi téren, 1956. november 4.
Forrás: Régi Pécs (a fényképek többségét Debreczeni László készítette)

XI. [utólag javítva ceruzával X-ről XI-re] 4.

Az ENSZ szótöbbséggel határozatot hozott, melyben felszólította az Sz- U-t, hogy vonja ki csapatait. Kétly Anna New Yorkba érkezett. Közelkeleten megszállták Port Saidot. A Mecseken harc áll.[43]

Lábjegyzetek

A címidézet Sólyom Lászlónak az 1956-os szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére, a római La Sapienza Tudományegyetemen megrendezett emlékülésen elhangzott beszédéből való. (2006. november 7.)
[I] Sólyom, 2004. Az életút összefoglalása: Landi, 2023.
[II] Sólyom, 2004. 138.
[III] Sólyom, 2007. 358.
[IV] Id. Gyulavári László 1955 és 1957 között vezette az intézményt. Sólyom, 2004. 139.
[V] Sólyom 2004. 136–137.
[1] Az 1956. október 22-i pécsi diákparlamentet az egyetemi pártbizottság hirdette meg, előre egyeztetett programmal és hozzászólókkal kívánták elejét venni a diákok mozgolódásának. A gyűlést a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (PTE ÁJK) 48-as téri épületének udvarára hívták össze, arra valamennyi pécsi felsőoktatási intézmény (a PTE ÁJK, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Pécsi Pedagógiai Főiskola) hallgatói hivatalosak voltak, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) megyei, városi és egyetemi párttitkáraival és helyetteseivel, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) megyei titkárával és a felsőoktatási intézmények állami vezetőivel együtt. A diákparlamenten Debreczeni László V. éves orvostanhallgató elnökölt, aki a meghívottak helyett hallgatótársainak adta meg a szót. Ezzel a központilag szervezett rendezvény kicsúszott a párt irányítása alól. Péter, 1997. 86.; Rozs, 2004. 359–360. A gyűlésről egy az eseményeket meglehetősen elkenő, tompító tudósításban a Dunántúli Napló is beszámolt Diákparlament az egyetemen címmel.
[2] Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) megyei központjának épülete a diákparlament helyszínétől néhány méterre, a 48-as tér másik oldalán, a Kilián György utca (ma Vargha Damján utca) 1. szám alatt volt. A diákparlamentre gyűlő tömegben lézengő, civilruhás ÁVH-nyomozókat többen is felismerték.
[3] Farkas László (1919–1992) 1940-ben lépett be az illegális kommunista pártba. 1941-ben katonaként harcolt a Jugoszlávia elleni háborúban, utóbb letartóztatták és államellenes izgatás és hűtlenség vádjával négy év börtönbüntetésre ítélték. 1944-ben, feltételes szabadlábra kerülése után megszökött a katonai szolgálatból, csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz. 1945 februárjától a Magyar Kommunista Párt VIII. kerületi szervezete üzemi szervezője, 1946. februártól titkár, a nagy-budapesti választmány tagja. Az Államvédelmi Hatóságnál is szolgált. 1953-ban az MDP Budapesti Bizottsága titkára lett. 1955. januárja és 1956. október 27. között az MDP Baranya megyei Bizottsága első titkára; 1954. május 30-ától az MDP Központi Vezetőség tagja volt. 1957-ben kizárták a pártból, a Ganz–Mávagban helyezkedett el. Kérelmére utóbb párttagságát visszaállították. Részletes életrajzát lásd: https://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4010&catid=64:f&Itemid=67 [2024.10.15.]
[4] Az első szónok a jogászok DISZ-szervezete által szerkesztett 12 pontot olvasta fel, ennek pontos szövege nem maradt fenn. A második szónok Péter Károly, III. éves orvostanhallgató volt, aki valóban éles hangot ütött meg, töredékesen fennmaradt beszédében azonban hasonló tartalmú felszólítás nem olvasható. (Péter, 1997. 85–86.) A felszólalásokat követően a hallgatók közfelkiáltással kiléptek a DISZ-ből , és szegedi mintára megalakították a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ) pécsi szervezetét, amelynek Ideiglenes Bizottsága a diákparlamentet követően megfogalmazta határozatait, ezek között valóban szerepelt, hogy „Követeljük, hogy az itt [ti. a diákparlamenten] elmondottakért senkit felelősségre ne vonhassanak semmilyen módon.” Péter, 1997. 94.
[5] A jogászok DISZ-szervezete 12 pontos követelést készített, az orvoskari DISZ-bizottság összesen 28 pontban foglalta össze a követeléseit. Döntően ez képezte az alapját a még aznap este megalakított pécsi MEFESZ 38 pontos határozatának. Ezekből később elsősorban az első 21, az általános politikai és gazdasági kérdésekre vonatkozó pont vált közismertté. A pécsi MEFESZ 1956. október 22-i határozatait közli: Péter, 1997. 93–95.; Lásd még: Rozs, 2004. 359–367.
[6] Az orosz nyelv kötelező tanulásának megszüntetése explicite nem szerepelt a követelések között. Az a pont azonban, miszerint „[c]sak a szaktárgyak eredménye számítson az általános tanulmányi eredménybe”, nyilvánvalóan a nem szakmai kötelező tárgyak – így az orosz nyelv, a marxizmus-leninizmus és katonai oktatás – ellen irányult.
[7] Sólyom László 1956-ban kezdte meg középiskolai tanulmányait a Széchenyi István Gimnáziumban.
[8] Dr. Tóth István irodalomtanár, Sólyom László osztályfőnöke.
[9] A tüntetőkkel vonuló bányamérő Tésenyi Ferenc így jegyezte fel a támadást naplójába: „A [Széchenyi] téren a hangszóró felszólított bennünket, hogy térjünk haza! Később fenyegetett, erre fütyülés tört ki, s tömeg egyre nőtt. Egyszer[,] úgy 9h felé a Bem-utca felől rendőrök és ávósok közeledtek felénk szuronyos puskákkal. Lépésről, lépésre közeledtek, s mikor már 15 lépésnyire megközelítettek, a szuronyokat nekünk szegezték és futni kezdtek felénk. Az elöl állókat megszurkálták és puskatussal ütötték, közben szét szórtak bennünket a térről nyíló utcákba, de hiába, a másik oldalon ismét vissza özönlöttek a térre. Ez így ment 22-ig. Végül[,] akit tudtak[,] szúrtak, és ütöttek, a villamosra szállókat is. Én egyszer a Geisler Eta-utcába szorultam, s egyszer csak azt vettem észre, hogy K. Péter szuronya elé kerültem, rám nézett, s meglepődéstől csak néztünk egymással szemben, majd a kezével eltakarta a szemét, s elfordult.” Tésenyi, 1956.
[10] A Pécsi Rádió épülete a Zetkin Klára (ma Szent Mór) utca 1. szám alatt volt.
[11] Az eseményeket nagyon hasonlóan írja le naplójában Péterfia Zoltánné, a Pécsi Pedagógiai Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának tanára: „Este Pécsett a Széchenyi téren hatalmas tömegek gyülekeznek kisebb csoportokban. Az Építőipari Technikum előtt mintegy 80 főből álló fiú és lánycsoport áll némán, zárt rendben. Az ávó szuronyrohammal jön rájuk a Janus P. utcán, a fiatalok szétfutnak. Rucival és Misivel látjuk a Megyei Tanács előtt állva, hogy a Széchenyi téren a talán Sellyéről hozott rendőrség rúgva, haját tépve puskatussal veri a nők és fiatalok fejét. A tömeg szétszalad, majd újra és újra visszatér. A Király utcában ugyanúgy. Kilenc óra tájban vízzel árasztják el az utcát, a néma tüntetés eloszlik. (…) Kihirdetik este 10 órától a kijárási tilalmat.” Péterfia Zoltánné, 1956. A napló egyes részletei nyomtatásban is megjelentek: Péterfia Zoltánné és Péterfia Zoltán, 2008.
[12] Péter Károly orvostanhallgató, a pécsi MEFESZ Ideiglenes Bizottságának tagja úgy emlékszik, a hallgatók Nagy Imre és Kádár János rádióbeszédének meghallgatása után, délután 4 óra körül özönlöttek ki a 48-as térre. Péter, 1997. 123.
[13] Ezen a napon tűnnek fel Pécsett a tüntető tömegben a lyukas zászlók is.
[14] A városi tanácselnök dolgozószobájának erkélyéről Péter Károly is megpróbálta hazatérésre bírni a tömeget, ahogy emlékszik: „nem nagy sikerrel”. Péter, 1997. 123.
[15] Sólyom László fentebb idézett életinterjújában említi, hogy megszerezte és megőrizte a Nádor Szállóról ledöntött és a betonon ripityára tört vörös csillag egy kis darabkáját. Péterfia Zoltánné szerint nem csak Sólyom tett így: „A lehullott csillag üvegdarabjait leköpdösik, vagy hazaviszik emlékbe.” – írta október 25-i naplóbejegyzésében. Péterfia Zoltánné, 1956.
[16] Akkor és ma: Jókai utca. Sólyomék otthon következetesen a régi utcaneveket használták. Sólyom, 2004. 138.
[17] A hektikus leírásból is érzékelhető, hogy a városban ekkor egyszerre több helyen több demonstráció is zajlik, a tüntető, felvonuló csoportok hol összetalálkoznak a főbb csomópontokon (Kossuth-tér, Széchenyi tér), majd szétválnak a környező utcákon a posta, a vasút stb. irányába. Az egyetemisták a nap folyamán kétszer gyűlnek össze a 48-as téren, majd indulnak el a belváros felé. A nap történéseiről a Dunántúli Napló Fegyelmezett felvonulás Pécsett címmel számolt be, a zavarról árulkodó tudósításban a vörös csillagok ledöntése szinte mindennapos eseményként jelenik meg: „Hány emberre tehető a tüntetők tömege? Legalább húszezer ember gyűlt össze a város főterén: egyetemisták, üzemi munkások, középiskolás diákok, férfiak, nők, fiatalok és öregek. Ilyen jelszavak hangzottak el. — Magyar uránt akarunk! — Oroszok menjetek haza! A tüntető fiatalok a Nádorszálló és a városi tanács tetejéről eltávolították a vörös csillagot. A sokezres tüntető tömeg a legnagyobb fegyelmezettséggel viselkedett. Rendzavarásra, a népi hatalom elleni, a kormány elleni uszításra nem került sor.”
[18] A 14 tagú Forradalmi Bizottmány létrejötte az első pécsi kísérlet a forradalom intézményesítésére. Péterfia Zoltánné, aki orosz tolmácsként tartózkodik ekkor a városháza épületében, a Bizottmány néhány órás működését kaotikusnak látta: „A forr. tanács tagjai bizony nagyon fejletlenek. Fiatalok is, primitívek is, alig van köztük intelligens koponya. A tolmácstársammal együtt elkeseredünk. Ahány ember, annyi ötlet, javaslat, döntés nincs, mindenki fejetlen, az egész csupa káosz.” Péterfia Zoltánné, 1956.
[19] A Dunántúli Naplót is kiadó Szikra Nyomda épülete a Munkácsy Mihály utca 10. szám alatt volt.
[20] András Ferenc rendőr százados beszámolója szerint a postát a Forradalmi Bizottmány nevében mindössze egy egyetemista által vezetett hétfős csoport foglalta el. Kb. fél órával később az ÁVH telefonos utasítására letartóztatták őket. Péter, 1997. 126; Rozs, 2004. 374.
[21] A napló legtöbbet nevesített szereplője, Bradács György (1921–?) 1945-től szolgált az államvédelemnél. Előbb a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályán dolgozott nyomozóként, az ezt követő években az Államrendőrség, majd az Államvédelmi Hivatal különféle osztályain dolgozva emelkedett a ranglétrán, 1951 és 1952 között a kémelhárítás vezetője volt. 1952-ben került az ÁVH Pécsi Osztályához osztályvezetőnek, 1953 és 1956 között a Baranya megyei Főosztály vezetője. 1956 decemberében áthelyezték a BM Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályára osztályvezető-helyettesnek. 1957 és 1958 között a BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának osztályvezetőhelyettese, majd vezetője. 1962-ben a „személyi kultusz idején elkövetett törvénysértésekben való részvétele”, illetve rossz munkavégzés és „kifogásolható erkölcsi magatartása” miatt eltávolították beosztásából, majd a polgári életbe történő áthelyezéssel leszerelték. Ezt követően a Vegyipari Vállalat (1962–1964), majd a Fővárosi Cipőipari Vállalat (1964) igazgatója lett. Életrajzait lásd: https://www.abtl.hu/ords/archontologia/f?p=108:5:::::P5_PRS_ID:565109 [2024.10.15.]; https://neb.hu/asset/phpwBowkh.pdf [2024.10.15.]
[22] Az október 25-i eseményeknek egy halottja és három sebesültje volt. Rozs, 2006. 16.
[23] A pécsi uránbányászok már az október 25-i tüntetésekben is komoly szerepet játszottak. Másnap, október 26-án a pécsbányatelepi munkástanács megszerkesztette 18 pontos követeléseit, amelyek egészen Nagy Imréig jutottak. Nagy rádióüzenettel válaszolt a pécsi bányászoknak: „Szeretettel üdvözlöm a pécsi bányászokat és közölhetem, hogy javaslataikat, kívánságaikat ismerem. Megvalósításukat az új kormány legfontosabb feladatának tekintem. Álljanak helyt e nehéz időkben, sorakozzanak fel a párt és a kormány mögé! Jószerencsét!” Az üzenet hatására másnap a bányászok a munka felvétele mellett döntöttek, Idézi: Rozs, 2006. 17.
[24] Nem csak a bányában és az üzemekben állt a munka: „Teljes a sztrájkhangulat. A pécsi üzemek, majd iskolák (mi, Leőwey) sorra csatlakoznak a bányászok és a Sopiana felhívásához. (…) Ezen a napon már nem tanítottunk.” Péterfia Zoltánné, 1956.
[25] Than Károly mentőorvos visszaemlékezése szerint az Építőipari és Fuvarozási Vállalat gépkocsin elvonuló munkásaira és a velük tartó tömegre nyitottak tüzet a Széchenyi téren a karhatalmisták. Than, 1956. Tésenyi Ferenc is a tüntetők között volt: „[A Széchenyi téren] az utcák bejáratát rendőrök és ávósok állták el. Az Állami Áruház előtt a Kossuth Lajos utcában nagy tömeg volt. A büffé elől néztem őket, illetve csak akartam nézni, mert ebben a pillanatban a rendőrök puskái és géppisztolyai eldördültek, a tömegbe lőttek. A fegyverropogást a tömeg ordítása nyelte le. Mellettem egy nő összerogyott, és én is futásnak eredtem.” Tésenyi, 1956. A lövöldözés hangjai messze elhallatszottak, Péterfia Zoltánné is feljegyezte naplójába: „A hangulat forró a városban, mindenki vár valamire, tüntetni akar. De a karhatalom erőszaka még fokozódik. A kijárási tilalom már este 6-tól érvényes. A városban lövöldözés van. Senki sem tudja, élessel-e vagy vaktölténnyel. Ezen a napon már nincs tüntetés. (…) A lövöldözés a Széchenyi téren, a Búza téren és a Sörház utcában volt. Az üzletek bezártak.” Péterfia Zoltánné, 1956.
[26] Az MDP Központi Vezetősége 1956. október 26-i nyilatkozata – többek között – Nagy Imre vezetésével „új nemzeti kormány” választását javasolta, és kimondta, hogy a kormány amnesztiát ad minden felkelőnek, aki 22 óráig leteszi a fegyvert.
[27] A város és a megye legtöbb iskolájában október 25. és november 4. között nem (sok helyen jó ideig azt követően sem) volt tanítás. Rozs, 2004. 385.
[28] Az 1956. október 27-én megalakult kormányról, amelyben immár Tildy Zoltán és Kovács Béla, a Kisgazdapárt két egykori vezetője is szerepet kapott, Péterfia Zoltánné sem volt túl nagy véleménnyel: „Az új kormány névsorának bejelentése egésznapos huzavona után csak délben történik meg. A kormány összetétele felháborító. Kb.fele a régi kormány tagja, a többi mind kompromittált funkcionárius. Undorodunk az újabb taktikai fogástól.” Péterfia Zoltánné, 1956
[29] Az eset néhány nappal korábban történt, datálása a különböző forrásokban eltérő. Október 25-én (27-én?) Bradács György és Nemes Alajos megyei rendőrfőkapitány a 48-as téri kollégiumban tárgyalt a MEFESZ-szel, hogy egy egyetemista és egy munkás nemzeti színű karszalaggal egy fegyveres katona és egy rendőr társaságában vegyen részt az utcai járőrözésben. A tagság egyhangúlag elutasította a felvetést. Péter, 1997. 122. 1956. október 28-án azonban, immár a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa Forradalmi Katonatanács irányítása alatt valóban megalakult két 200–250 fős egyetemista zászlóalj. Nemzetőri feladatokat láttak el, járőröztek a városban egy-egy rendőr, katona és munkástanácstaggal alkotva járőrcsapatot. Az egyetemi zászlóaljaknak a Katonatanács utasítására a rendőrség szállított fegyvereket az ÁVH raktáraiból. Rozs, 2004. 378–379.
[30] Helyesen: Csikor Kálmán (1910–1988), Ludovikát végzett alezredes. A Pécsi Tudományegyetem Katonai Tanszékének vezetője, 1956. október 28-án a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának alárendelt Forradalmi Katonatanács vezetőjének választották. A szovjetek 1956. november 4-én munkatársaival együtt letartóztatták, majd Ungvárra szállították, ahonnan 1956. december 23-án szállították vissza. 1958 márciusában 12 év börtönre ítélték, ahonnan 1963-ban szabadult. Péter K.: 1956 Baranyában i. m. 74.
[31] 1956. október 28-án, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Színház téren álló baranyai székházában alakult meg a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa (BMMNT). Létrehozásában a város ipari munkástanácsai mellett az ügyészségek és egyes értelmiségi munkahelyek (felsőoktatási intézmények, színház, rádió, sajtó) küldöttei is közreműködtek. Elnökének Kertész Endre ügyvédet (Baranya megye egykori főispánját, kisgazdapárti politikust) választották. Az alakuló nagygyűlésen részt vettek az MDP, az ÁVH és a megyei rendőrkapitányság vezetői is. A Sólyom László által leírt jelenetek – Bradács fogadkozásai, Csikor megválasztása stb. – az alakuló üléshez és az azt követő tanácskozásokhoz köthetők. Rozs A.: Az 1956-os forradalom diákmozgalmai Pécsett i. m. 378.
[32] A szovjetek közeledésének híre az egész városban elterjedt: „A reggeli órákban elterjed az oroszok közeledésének híre. Mindenki fegyvertelen. Megpróbáljuk megszerezni a sörgyári krumplit, nem lehet, nincs meg a városban. Mindenki élelmiszert vásárol.” Péterfia Zoltánné, 1956. A kedélyeket a Budapestről repülővel Pécsre érkező régi munkásmozgalmár, Hajdú Gyula igyekezett megnyugtatni. Nyilatkozatát A szovjet csapatok nem jönnek Pécsre címmel szemlézte a Dunántúli Napló, e szerint a Budapestről kivont szovjet csapatok érkeztek Dombóvárra, de nincs szándékukban a bevonulni Pécsre; csak átmenetileg tartózkodnak Dombóváron, aztán átvonulnak állomáshelyükre Szekszárdra.
[33] Bradács vélhetően Hajdu Gyula sajtónyilatkozatát ismételte meg a Pécsi Rádióban.
[34] A pécsi üzemek és bánya-aknák munkástanácsai a szovjetek azonnali kivonulását követelték. 1956. október 31-én úgy határoztak, hogy mindaddig, amíg ez meg nem történik csak a fővárosi rászorulók számára termelnek szenet, és csak a bányaberendezések fenntartási munkáit végzik el. Rozs, 2006. 22–23.
[35] 1956. október 31-én a (műszaki) bányász zászlóalj kb. 50 fővel elfoglalta MDP Baranya megyei bizottsága székházát. A pártháznak védelmére még október 26-án kirendelték nagyatádi ezred egy alegységét, de harcra nem került sor, mert a sorkatonák még a bányász zászlóalj megérkezése előtt elhagyták állásaikat. Rozs, 2006. 27–28.
[36] A Független Kisgazdapárt 1956. október 31-én tartotta alakuló gyűlését Pécsett, a megyei tanács kultúrtermében, ahol Kovács Béla, a párt prominens politikusa (ekkor Nagy Imre második kormányának földművelésügyi minisztere) is megjelent. A párt újjáalakulásáról A grófok, bankárok és a kapitalisták világa végérvényesen lezárult címmel tudósított a Szabad Dunántúl.
[37] A Dunántúli Nemzeti Tanács (DNT) 1956. október 30-án alakult Győrben, 14 pontból álló határozatának utolsó pontja úgy hangzott: „Amennyiben a kormány nem teljesítené főbb irányelvek szerint lefektetett követeléseinket, feltételesen sem ismerjük el.” A Dunántúli Nemzeti Tanács határozatait a Dunántúl is közölte. Október 30-án, Domján Mihály vezetésével a BMMNT küldöttei is Győrbe utaztak, de még a DNT megalakítása előtt továbbutaztak Budapestre.
[38] Erről Kéri Edit is beszámol naplójában: „Elhatároztuk, hogy reggel 6h-kor ismét találkozunk s a »Tefu«-kkal falura vonulunk.https://pecs8.hu/1956-pecsett-kamaszszemmel/ Bővebben: Andrásfalvy Cs., 2020. 140. Részlet a Pécsi Rádió 1956. november 1-jei műsorából: „Csütörtök dél. Az egyetem aulájában vagy 50–60 fiatal üldögél. Fiúk, lányok vegyesen, beszélgetnek, cigarettáznak. Szemmelláthatóan valamiért nagy feszült a helyzet. Egy szemüveges medikához lépek és tőle tudakolom a feszültség okát.
– Hát hogyne lennénk dühösek – mondja, mikor már vagy két órája hiába várjuk a gépkocsikat.
– Hova indulnak – kérdezem.
– Ki ide, ki oda – feleli – szerte Baranyába.
– S mi az úti cél?
– A Budapesti Agráregyetemről jöttek hozzánk néhányan, elhozták az Agrártudományi Egyetem fiataljainak a parasztsághoz intézett felhívását. Mi ezt a felhívást – nemcsak papíron, de szóval is – szétvisszük a baranyai falvakba. Ezenkívül, ahol még nem alakultak meg a nemzeti bizottságok, ott segítünk, a szervezésben, ahol már megalakult, ott pedig[,] ha kell és a módunkban áll megerősítjük. Természetesen senkit és senkiket nem akarunk ráerőszakolni a falura, mindössze arról van szó, hogy úgy érzem: kötelességünk vigyázni: minden poszton olyan emberek álljanak, akikben a falu népe teljes mértékben megbízik.
Ha már így csak nem interjúvá alakult ez a riport, hát had kérdezzem meg azt is, – meddig maradnak?
– Magam sem tudom. Úgy hallottam, majd rádión hívnak vissza bennünket. Lehet[,] hogy két napig maradunk, lehet, hogy egy hétig, ahogy a szükség megkívánja. Most nem számít…
Most nem számít… se fáradság, se nehézség, se veszély. A budapesti egyetemisták fegyverrel a kezükben vívták ki szabadságukat.” XXXV.1. MSZMP Baranya Megyei Pártbizottság, 1956-os iratok: Pécs Rádió.
[39] A megyei pártlap ezekben a napokban többször is címet váltott. Október 29-én még „A Baranya Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács lapja” alcímmel jelent meg, október 30-án már Kossuth-címerrel és „Baranya megyei dolgozók lapja” alcímmel adták ki. Egy nappal később viszont már neve is megváltozott Szabad Dunántúl-ra, a fejlécben szereplő „Világ proletárjai egyesüljetek” mottót pedig a „Hazádnak rendületlenül” váltotta fel. November 5-én visszaállt eredeti címe, alcíme és mottója is.
[40] Kós Péter (Perovo, Moszkva, Szovjet-Oroszország, 1921. augusztus 15. – 1994 k.) oroszországi születésű magyar kommunista aktivista nem volt szovjet állampolgár. 1939-től Konduktorov Leó néven okleveles vegyész, 1949-től a magyar Külügyminisztérium tisztviselője. 1952-től Kós Péter néven a washingtoni magyar követség tanácsosa, 1954-től a Magyar Népköztársaság indiai nagykövete, 1956 májusától az ország washingtoni nagykövete és a New York-i állandó magyar ENSZ-képviselet vezetője. Az 1956-os forradalom alatti és utáni politikai szerepe máig erősen vitatott. A forradalom idején, 1956. október 29-én leváltották, november 5-én visszahelyezték funkciójába. 1957–1983-ban a Külügyminisztérium munkatársa, több országban nagykövet. Hindi és japán nyelvészeti kutatásokat is végzett, az első modern magyar–hindi szótár szerkesztője. Békés – Kecskés D., 2006. 9–12.; 174.
[41] http://szer.oszk.hu/felvetel?i=1712275479&n=hirszolgalat
http://szer.oszk.hu/felvetel?i=1482674041&n=12-00-ora-hirszolgalat
[42] 1956. november 3. késő délután a BMMNT számára már ismert volt, hogy egy szovjet páncélosezred közeledik Kelet felől Pécs irányába. Csikor Kálmán javaslatára két küldöttség indult a Kornyusin őrnagy vezette páncélosok fogadására. A Kertész és Csikor vezette küldöttség este, a 6-os főúton, az A/1. laktanya előtt „fogadta” a szovjet csapatok. A BMMNT vezetői az ellenállás reménytelennek vérontást elkerülendő javaslatot tett, hogy a szovjetek tekintsék Pécset nyílt városnak, ellenállás nélkül bevonulhatnak. Távozásuk után a szovjetek elfoglalták a laktanyát, s hajnalban megkezdték megszállni a város stratégiai pontjait. A 48-as téri egyetemi kollégiumot hajnali 5 óra körül fogták közre. Péterfia Zoltánné így jegyezte fel naplójában a város megszállását: „A városban csend. Nem lehet tudni, mi történik. A két férfi házon kívül. Hangosan imádkozom. Ismét elalszom, s mire felébredek, ½ 7. Z. itthon van. Beszámol róla, hogy a szovjetek megszállták a várost, lefegyverezték a katonaságot az A/I-en, valamint a rendőrséget is. A diákokról nem tud semmit. A Széchenyi téren állnak az orosz tankok, betörték a városháza kapuját.” Péterfia Zoltánné, 1956.
[43] A Pécsi Rádió már november 3. este tudósított a szovjetek érkezéséről, akik másnap fokozatosan foglalták el a város főbb pontjait. Mindez némi idő teremtett arra, hogy néhány pécsi és Pécs környéki lakos, egyetemisták, munkások, bányászok bevegyék magukat a Mecsekbe és megkíséreljék a nyugati segítség remélt érkezéséig fegyveresen is megakadályozni a szovjet előrenyomulást. Őket nevezzük „mecseki láthatatlanok”-nak. Lásd erről legújabban: Bedő, 2023.

Felhasznált források

Levéltári források
MNL BaVL = Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltára
XXXV.1. MSZMP Baranya Megyei Bizottsága iratai
XV.46. Az 1956-os forradalom és szabadságharc iratainak gyűjteménye (1956-1959)
Tésenyi, 1956 –Tésenyi Ferenc: Napló MNL BaVL XV.46.
Péterfia Zoltánné, 1956 –Péterfia Zoltánné naplója (másolat) MNL BaVL XV.46.
Than, 1956 – Than Nándor: Pro Patria et Libertate. Pécs 1956. Mentőorvos voltam 56-ban (másolat) MNL BaVL XV. 46.
Sajtó
Dunántúli Napló 1956. október–november

Felhasznált irodalom

Andrásfalvy Csenge Zsuzsanna 2020: Az 1956-os forradalom pécsi eseményei női szemmel. In: Böhm Gábor – Czeferner Dóra – Fedeles Tamás (szerk.): Specimina Operum Iuvenum 6. Szemelvények 5. Válogatás a PTE BTK XXXIV Országos Tudományos Diákköri Konferencián (2019.) I – III. helyezést elért hallgatóinak pályaműveiből. Pécs, 123 – 150.
Bedő Zsigmond Áron 2023: Fiatalok a megtorlásban – a Mecseki Láthatatlanok és a pécsi MÚK „kapcsolata” Petrus József és társai perének relációjában. In: Wéber Adrienn – Csibi Norbert (szerk.): Pécs-Baranya évszázadai 2. Pécs, 9-32.
Békés Csaba – Kecskés D. Gusztáv 2006: A forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben, 1956–1963. Tanulmányok, dokumentumok és kronológia. Magyar ENSZ Társaság
Landi Balázs 2023: Emlékezés Sólyom Lászlóra (1942-2023) a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjára https://real.mtak.hu/188074/1/Solyom_Laszlo_emlekezes.pdf [2024.10.16.]
Péter Károly 1997: 1956 Baranyában. Pécs.
Péterfia Zoltánné és Péterfia Zoltán 2008: Péterfia Zoltánné és Péterfia Zoltán naplója. In: Pécs és Baranya 1956-ban. Baranyai történelmi közlemények. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 23/3.
Rozs András 2004: Az 1956-os forradalom diákmozgalmai Pécsett és Baranya megyében. In: Némethné Dikán Nóra – Szabó Róbert – Vida István (szerk.): Nagy Imre és kora III. (Vidéki diákmozgalmak 1956-ban). [Budapest], 353–402.
Rozs András 2006: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban. In: Bircher Erzsébet – Schuller Balázs (szerk.): Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. Sopron, 7–72.
Sólyom László 2004: „Hagyni kell történni a sorsot”, Sólyom Lászlóval beszélget Bódy Zsombor és Cieger András, Századvég 31. szám 2004/1. 133–175.
Sólyom László 2007: Előszó. In: Kevey Balázs – Szabó László Gy. (szerk.): „Istennel beszélgetek” – Emlékezés Horváth Olivér Adolfra születésének centenáriumán. A Mecsek Egyesület Évkönyve. Pécs, 2007. 358–359.
Sólyom László 2019: Documenta III. Közélet. Budapest. https://mek.oszk.hu/14100/14120/14120.pdf [2024.10.16.]
?
Impresszum

Főszerkesztő: Dévényi Anna, Bánkuti Gábor
Munkatárs: Szabó Attila (szerkesztő)
Elérhetőség: pecs8.info@gmail.com