Pécs zenei életének máig meghatározó alakja, Bánky József a ’60-as évektől vett részt Pécs kulturális és művészeti életének felvirágoztatásában. Jelentős számú pécsi bemutató fűződik a nevéhez. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett zongoraművész, kamaraművész, zeneszerző, nyugalmazott főiskolai tanár, a PTE MK Zeneművészeti Intézetének oktatója, Pécs díszpolgára, az Országos Liszt Ferenc Társaság társelnöke.
1930. április 13-án született Diósgyőrött, édesapja id. Bánky József kohómérnök, többkötetes költő, édesanyja Szontágh Magdolna, a híres festő, Szontágh Tibor lánya.
Az általános iskolát 1936 és 1940 között a Diósgyőri Vasgyár Iskolájában, a középiskolát Miskolcon, a Fráter György Gimnáziumban végezte (1940-48). A miskolci Hubay Jenő Zeneiskola növendékeként folytatott tanulmányokat zongora szakon, majd 1948 és 1954 között Budapesten Wehner Tibor növendéke volt a Zeneakadémián. Zeneszerzést Viski Jánosnál tanult.
Első jelentős fellépése 1952-ben, Budapesten volt, mikor a Kodály Zoltán 70. születésnapja alkalmából rendezett hangversenyen Kodály Marosszéki táncok című zongoradarabját játszotta. Még növendék volt, amikor egy hangversenyen a Magyar Rádió Zenekarával, Melles Károly vezényletével Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét adta elő. Ennek és az 1953-as, a bukaresti Világ Ifjúsági Találkozó versenyének köszönhetően indult el zongoraművészi karrierje.
A tanítást 1953-ban Zalaegerszegen kezdte, majd Budapesten a Magyar Rádió Gyermekkórusa mellett dolgozott zeneiskolai tanárként. Ott érte az 1956-os forradalom, amiről így mesélt:
„Mire befejeztem a tanítást, bejött Botka Valéria [a Magyar Rádió Gyermekkórusának karnagya], és közölte, hogy nem mehetünk ki a főkapun, mert ott tömeg van és lincshangulat, és kivezetett minket a hátsó kapun, valahol az udvar végén. Utána egy darabig állt a tanítás és amikor folytatódott, akkor láthattam a stúdiókban a véráztatta tapétákat és szőnyegeket és a sok-sok géppuska- és géppisztolynyomot a folyosókon és a stúdiótermekben.”
(Ivasivka Mátyás – Kovács Attila: Pécsi Concerto. Fejezetek Pécs Zenetörténetéből. Pécs, 2010. p. 489.).
Pécsre 1958 szeptemberében került Antal György meghívására, aki a város zenei életének egyik jelentős alakja, a Filharmónia művészeti tanácsadója, a Művészeti Szakiskola igazgatója volt, de az ő kezdeményezésére épült meg a pécsi Liszt Ferenc Hangversenyterem is. Bánky József 1958-tól 1966-ig a Művészeti Szakiskolában (a mai Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium), majd 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán (ma: PTE MK, Zeneművészeti Intézet) dolgozott.
Zongoraművészként sok pécsi bemutató fűződik nevéhez. Ő játszotta Pécsett először pl. Brahms B-dúr zongoraversenyét a kiváló karmester, Lukács Ervin vezényletével, amiről így írt a korabeli kritika:
„Bánky játékát kiváló technikai tisztaság és világos szólamvezetés (…) jellemezte; a legnagyobb technikai nehézségeket szinte magától értetődő természetességgel oldotta meg.”
„A közönség hosszas tetszésnyilvánításait a művész két meleg lírával előadott Chopin művel köszönte meg.”
(Brahms B-dúr zongoraversenyének pécsi bemutatója, Dunántúli Napló 1960. január 13.)
Művészi érzékenysége példátlan teherbírással párosul, aminek bizonyítéka, hogy a Brahms-bemutató után két nappal a Pécsi Rádióban Haydn, Händel és Chopin műveket játszott. Széles, Bachtól Bartókig terjedő repertoárját, a 30 zongoraversenyt és jelentős számú szólódarabot számtalan pécsi, budapesti és külföldi hangversenyen adta elő.
Ő mutatta be Pécsett Ravel két zongoraversenyét és öt darabból álló Miroirs ciklusát, Rachmaninov 1934-ben keletkezett Rapszódia egy Paganini témára című művét, Bartók I. zongoraversenyét, és Britten Diversion című, zongorára és zenekarra írt művét, amit Britten egy félkezű zongoraművésznek, Paul Wittgensteinnek írt. S bár minden zongoraművet ihletetten, rendkívül részletes kidolgozással ad és adott elő, hozzá mégis inkább Debussy, Liszt és Chopin művei állnak a legközelebb. 1991-ben, Budapesten készült lemezfelvételén is Debussy és Liszt-műveket játszott. (Radioton Production.) Pécsett ő adta elő elsőként Debussy 24 prelűdjét, Liszttől a Zarándokévek mindhárom kötetét, és Chopin 24 etűdjét.
A Dunántúli Naplóban így írtak egy Liszt-tolmácsolásáról:
„Aki Liszt Weinen, Klagen-variációit tűzi műsorára, rendkívül izgalmas feladatra vállalkozik. Nem egyszerűen Liszt-interpretáció ez: azt kell bemutatnia, hogy mit hallott Liszt Bach Weinen, Klagen kantátájának hatalmas kórustételében, abban a zenében, melyet maga a nagy barokk mester kétszer is felhasznált, rábízva h-moll miséjében a szenvedés legsúlyosabb szavait.
Bánky József megrendítően tolmácsolta a hatalmas művet: mint két ellentétes pólus, mindvégig ott feszült benne a mintául szolgáló Bach-zene fenséggel viselt tompa fájdalma és a romantikus fájdalom enyhülésével, valahonnét a magasságokból megszólalt a Korál. Egyszerre volt Liszt és Bach hangja, de több is ennél: évszázadok szenvedőinek vigasza és felemelkedése. Csak az képes ezt a pillanatot így megragadni, aki minden idegszálával érzi, ami a hangjegyek mögött van, aki számára a megélt valóságot idézi az ősi dallam.”
(Dobos László: Bánky József zongoraestje, Dunántúli Napló, 1977. január 30.)
Olyan kiváló pécsi karmesterek mellett, mint Antal György, Breitner Tamás, Nagy Ferenc és Paulusz Elemér, a kor legismertebb dirigenseivel is fellépett, pl. Lukács Ervinnel, Melles Károllyal, Lehel Györggyel és Kórodi Andrással. 1973 és 1986 között volt az Országos Filharmónia szólistája.
Kamaraművészként is gyakorta hangversenyezett, legtöbbet talán Gyermán István hegedűművésszel. (Gyermán Istvánról: https://pecs8.hu/a-pecsi-zenei-elet-nagy-nyeresege-gyerman-istvan/.)
Tanári munkájában saját elmondása szerint arra törekszik és törekedett, hogy a szakmai tudáson és tapasztalaton kívül tervszerűségre, felelősségre és következetességre tanítsa növendékeit. Növendékei közül, akik között Sólyom László volt köztársasági elnök is megtalálható, Berentés-Varga Írisz, Almássy Margit és Vörös Tamásné dolgoznak Pécsett, a Liszt Ferenc Zeneiskolában, zongoratanárként, s adják tovább a mesterüktől kapott tudást.
A zenei ismeretterjesztés területén is dolgozik, több nagy sikerű előadás fűződik nevéhez, amelyek közül pl. az Elődök és utódokat, és a Debussy prelűdjeinek csodálatos világát DVD-re is rögzítették. Előadásai ún. felolvasó hangversenyként definiálhatók, azaz olyan tudományos, vagy tudományos ismeretterjesztő előadásként, amelyeken az akadémikus az elbeszélést saját zongora előadásával illusztrálja. A legnagyobb érdeklődést Liszt Zarándokévek ciklusának teljes előadásával vívta ki magának, amelyet Cziffra György-díjjal jutalmazott a Liszt Ferenc Társaság 1994-ben.
Bánky József zeneszerzői munkásságát leginkább egyfajta konzervatív modernizmus jellemzi és az, hogy a saját hangszerére írt darabokon kívül csupán néhány kamaraművet írt. 2007-ben, a Filharmónia november 12-én, a Pécsi Művészetek és Irodalom Házában megrendezett hangversenyén így nyilatkozott zeneműveiről:
„Mostani kompozícióim nem virtuóz igényűek, s holmi meghökkentő avantgarde stílusról sem tanúskodnak. A mai, egyre lélektelenebbé váló világban csak azért is a lélektől lélekig ívelő üzenetek fontosságát hangsúlyozzák, s a számtalan apróbb-nagyobb darab, mely szinte hétről-hétre születik, naplószerűen tükrözi gondolataimat, érzéseimet, a lélek sokszor meg nem fogalmazható, szavakkal ki nem mondható vágyait, aggodalmait, vagy tiltakozását.”
(Ivasivka Mátyás – Kovács Attila: Pécsi Concerto. Fejezetek Pécs Zenetörténetéből. Pécs, 2010. p. 491.)
2005-ben a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetének Bartók termében a következő műveit rögzítették CD-re:
1. Prelűd (Prelűdök, II. sorozat, No. 8.)
2. Táncoló keservek (Mozaik, II. füzet, No. 17.)
3. Bizarr mese (Három groteszk, No. 1.)
4. „Kezdjük talán pentachorddal” (Improvizációk, No. 1.)
5. Elégikus darab („Pezzoelegiaco”)
6.-8. A halál üzenetei (Grave, Andante, Moderato)
Bánky József saját műveit zongorázza
Bánky József sokrétű és magas színvonalú munkásságát, amivel Pécs zenei és kulturális életére is jelentős hatást gyakorolt 1977-ben Pécs Város Művészeti Díjával, 1979-ben a Baranya Megyei Tanács Janus Pannonius-díjával, 1994-ben a Liszt Ferenc Társaság Cziffra György-díjával, 1998-ban a Baranya Megyei Közgyűlés Tudományos és Felsőoktatási Díjával, 2000-ben Pécs Megyei Jogú Város Milleneumi Díjával, 2004-ben Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2010-ben Pro Communitate Díjjal, 2013-ban Pécsi Tüke Emlékéremmel és 2016-ban Pécs város díszpolgára kitüntetéssel jutalmazták.
1957. augusztus 24-én nősült. Feleségével, Karvai Líviával, gyermekeivel, Tiborral, Ottóval, és Gézával, valamint 6 unokájával ma is Pécsett él.
