Pécs zenei életének kiemelkedő alakja Gyermán István hegedűművész. Az 1960-as évek végétől 1990-ig élt és dolgozott a városban, tanárként és művészként is jelentős életművet hagyott hátra. Munkájával hozzájárult ahhoz, hogy Pécs a ’60-as évektől a hazai kultúra egyik legerősebb vidéki bástyája legyen.
Gyermán István
Kokad, 1938. 01. 09. –
Thesszaloniki, 1990. 02. 20.
Országosan ismert Liszt-díjas hegedűművész, a Zathureczky-féle hegedűiskola folytatója, kamaraművész, művésztanár, a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, a pécsi Jeunesses Zenei Táborok egyik alapítója.
Gyermán István 1938. január 9-én született a Bihar megyei Kokad községben. Édesapja Gyermán János görög katolikus kántor, majd járásbírósági tisztviselő, édesanyja Végshő Mária háztartásbeli voltak.
A klasszikus zenéhez 13 éves kora körül, a hegedüléshez nővére révén került közel, akinek óvónőképzői tanulmányai miatt kellett a hangszeren játszania. „Pályaíve az isten-adta zenei hajlam […] szép és nagyon rögös útjának a példája is lehetne”‒írta róla Wallinger Endre. Wallinger Endre: Művészarcok, Kettős portré. Dunántúli Napló, 1981. július 14.
Nyíregyházán, azután Békéstarhoson, Rónai Tibornénál – egy volt Zathureczky-növendéknél –, később Budapesten tanult. Egy évig a Párizsi Conservatoire (Conservatoire national supérieur de musique et de danse de Paris) vendéghallgatója is volt.
Békéstarhos, a Viharsarok Zeneművészeti Intézete 1946 és 1954 között működött. Több pécsi muzsikus is tanult ott, pl. Paláncz Tamás klarinétművész és Papp György hegedűtanár, de az intézet növendéke volt Szokolay Sándor zeneszerző is. Egy volt „tarhosi” növendék így emlékezett meg Gyermán Istvánról: „Majdnem minden hétvégén volt diákhangverseny a pavilonban. Ennek egyik sztárja volt […] Gyermán Pista. Azért volt sztár, mert úgy szólt a hegedűje, ahogy senki másé!” – Békefi „Stefi” magánleveléből, 2018. január.
Zathurecky Ede, a neves hegedűművész, a Hubay-féle hegedűiskola folytatója fedezte fel tehetségét 1953-ban. Az USA-ba való emigrálása előtt, 1954 és 1956 között magánúton tanította az ifjú gimnazistát Budapesten.
Zathurecky 1956-os távozása után, 1958-tól annak korábbi tanársegédje, Katona Béla növendéke lett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Nála diplomázott 1963-ban, kiváló eredménnyel.
Már főiskolai évei alatt tanított, közben egy évadon keresztül Oberhausenben (Németország) volt koncertmester.
Jászberény és Miskolc után került Pécsre. Előbb a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Pécsi Tagozatán tanított hegedűt és kamarazenét. Különleges, inspiráló, empatikus tanáregyénisége minden növendékére pozitívan hatott. Az elmélet és a gyakorlat, a technika és a lélek szoros együttműködésének titkai, és ezek átadása határozta meg pedagógusi tevékenységét. Tán legismertebb növendéke a pécsi születésű zongoraművész, Jandó Jenő volt, aki később kamarapartnere is lett.
1968-ban lett a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, amely munkáját 1988-ig látta el.
1968-ban mutatkozott be Pécsett hegedűművészként. „[…] minden hangot és dallamvonalat felelősen megformált […], [előadásmódja] mindenkor a stílus, az ízlés és a mondanivaló szolgálatában áll […]. A pécsi zenei élet nagy nyeresége Gyermán István. Szesztay Zsolt: Nagysikerű bemutatkozás, Gyermán István hegedűestje. – Dunántúli Napló 1968. június 9.
Az 1970-es évek elejétől szerepelt rádióközvetítésekben. Pl. 1971. november 25-én a Petőfi Rádió műsorában gyakori partnerével, a Bánky József zongoraművésszel és Bódás Péterrel volt 18.30 órai kezdettel hallható.
1970. október 31-én vette feleségül Vass Ágnest. Esküvőjükön Balassa Sándor zeneszerző volt Gyermán István tanúja. (Balassa zeneszerzőként is nagy hatást gyakorolt a hegedűművészre. 1964/65-ben komponált Hegedűverseny-ének ősbemutatója, majd az átdolgozott zenemű 1989. január 23-i, pécsi bemutatója is Gyermán István nevéhez fűződik.) A ceremóniát a frissen felújított Székesegyházban tartották, amelynek restaurációs munkálatait Vass Ágnes édesapja, Vass Bertalan vezette.
Csajkovszkij: Melódia. Gyermán István – hegedű, Borsay Pál – zongora. 1971. II. 23.
1970-ben telepedett le végleg Pécsett. Felesége Vass Ágnes hegedűművész, lányuk: Gyermán
Júlia ‒ aki szülei nyomdokába lépve szintén hegedűművésszé vált ‒ 1972-ben született.
1973. január 1-én lett az Országos Filharmónia szólistája. Ekkoriban még egy Menich András készítette hegedűt használt, majd 1978-ban Pándi Mariann zenetörténész révén használatába került egy kiváló Galliano-hegedű, amin majd élete végéig játszott.
Főiskolai docenssé 1974-ben nevezték ki. Számos kitüntetést kapott. Néhány közülük: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1975), Liszt-díj (1977), valamint kitüntették a Pécsi Szimfonikusok plakettjével és 1988-ban Amtmann Prosper díjjal is.
1980 áprilisában Csorba Győző, Eck Imre es Martyn Ferenc mellett a Hónap Művésze volt Pécsett. 1989-ben Artisjus-díjas, majd 1990-ben posztumusz kapta meg Pécs városától a Janus Pannonius Művészeti díjat.
Hangversenyezett Csehszlovákiában, az NDK-ban és az NSZK-ban, Lengyelországban, a Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, Finnországban, Görögországban és Ausztriában is. 1980 szeptemberében – ez volt kamaraművész karrierje egyik csúcspontja –, a Kodály Vonósnégyes első hegedűseként – beugróként ‒ Salzburgban játszott Haydn, Mozart és Schubert műveket.
A kor legjelentősebb karmestereivel muzsikált szólistaként, és a Pécsi Filharmonikusok koncertmesterként is gyakorta állt pódiumon, miközben a Pécsi Nemzeti Színházban is vezette az együttest. Elmondható róla, hogy nemcsak a hegedűirodalom szinte minden jelentős hegedűversenyét eljátszotta, hanem a pécsi operaélet felvirágzását is elősegítette, a Nemzeti Színházban tartott emlékezetes előadásokon való közreműködésével.
Gyermán István Pécsről: „Úgy érzem, egy művész számára nincs nagyobb megtiszteltetés, elismerés, mint az, ha egy közösség, egy város befogadja, sajátjának tekinti. Ez a mai – meglehetősen személytelen – világban nagyszerű érzés. Ennek tudatában még a „fentről” jövő lebecsülő „vidéki” jelzőt is emelt fővel lehet viselni. Hiszek abban, hogy egy város kultúráját nem az import, hanem az ott élő, ott alkotó művészek viszik előre. Ez talán magyarázat arra, hogy – immáron – tíz éve pécsinek vallom magam. Számomra a muzsikusság életforma. Ebbe beletartozik a koncertezés, a tanítás, a zenekar, a kamaramuzsikálás egyaránt. Itt mindent csinálhatok, csinálok. És amíg bírom, amíg élek; szeretném mindet egyre jobban.”
A Hónap Művésze. Pécsi Műsor 1980. április. 20–21. oldal.
1977-től a Jeunesses Musicales International (JMI) kezdeményezésére létrejött pécsi és nyírbátori táborokban tanított feleségével, a kor meghatározó hegedűművészei, vonósai, pl. Volodar Bronyin, Szemjon Sznyitkovszkij, Kovács Dénes, Perényi Eszter, Kocsis Albert, Ruha István, Szabadi Vilmos, Szenthelyi Miklós és Jan Dieter mellett. Zenei táborokban Csongrádon és Nagyatádon is tanított.
1988/89-ben Finnországban koncertezett, majd 1989-ben Görögországban vállalt főiskolai tanári munkát, ami mellett hangversenyeket is adott. 1990. február 20-án hunyt el Thesszalonikiben. Pécsett helyezték örök nyugalomra, 1990. március 5-én.
Halálának évében a Pécsi Szimfonikus Zenekar egy nyitott alapítványt hozott létre ötvenezer forint alaptőkével, amelynek célja Gyermán István emlékének ápolása, és évente legalább egy hangverseny adása volt. 2000. február 20-án, a hegedűművész halálának tizedik évfordulóján dupla CD-kiadásával emlékezett meg a Gyermán István Alapítvány a művész és tanár, egy rendkívüli műveltségű, kivételesen muzikális, kedves, megnyerő, tisztességes ember életéről.
Dr. Varga Ildikó (Varga Ildikó Rita Anna)
www.ildikovarga.hu
