„Maguknak szórakoznak és magukat szórakoztatják”
A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Hagyományok Bizottsága 1975 elején tervbe vette, hogy a jogászbál mellett különböző egyetemi és városi helyszíneken lebonyolított évfolyam-vetélkedőket is szervez.
Az I. Pécsi Jogásznapok a hagyományteremtés szándékával indult, a kétnapos rendezvényen a csapatok különféle fizikai és szellemi akadályversenyeken álltak helyt, és egyedi dekorációval látták el az egyetem épületének egyes szintjeit:
„A negyedikesek KISZ-irodát rendeztek be a szokásos hat napig tartó agyonülésezésre, és egy valódi szerzetesi cellát létesítettek, ahol egy valódi püspök, valódi szobra (az egyetem padlásáról) kérdi: »És te hogyan teljesítetted a vállalásodat, gyermekem?«”
1976-tól a különféle ügyességi és sportversenyek, humoros(nak vélt) vetélkedők győztese „diákdékán” lett. A kibontakozó korteshadjáratnak ekkorra már a városban is híre ment, az előkészületekről a Dunántúli Napló is beszámolt:
„Az épülő Konzum Áruház kerítésén egy hete öles betűk hirdetik: A III. évfolyam diákdékán jelöltje Morócz Emil. A jogászmenza zenés étteremmé alakult, a másodéves leánykák aligszoknyában szolgálták fel társaiknak az ebédet, jelöltjük, Óváry Győző tiszteletére a Sopiana étterem pincére két órán keresztül társadalmi munkában húzta a talpalávalót. A másodízben megrendezett Jogásznapok február 19-én kezdődtek a korteshadjárattal. A hadjárat célja az volt, hogy egy hétre rá megválaszthassák a diákdékánt, aki két napig »élet s halál« ura lesz az egyetemen. A választási előkészületekben közreműködtek a pécsi színészek, a megye élsportolói, a vendéglátó vállalat és a rendőrkapitányság tréfás kedvű, vállalkozó szellemű dolgozói, a nemzetközi hírű professzorok, a város iskolái, a gyárvárosi úttörőzenekar és még sokan mások.”
Az úttörőzenekart Moróczék mozgósították, hogy délelőtt fúvószenével fogadják az előadásokra késve érkezőket, a Jókai utcai iskola kisdobosai pedig Marenitius Janus Coca-Cola Traubisoda Caesar, az elsőévesek diákdékán-jelöltjének bevonulását kísérték dalolva. A jelöltek maskarás városi felvonulása 1977-től vált hagyománnyá. A szokatlan látvánnyal kapcsolatban a Dunántúli Napló így igazította el a városlakókat:
„Szombat délután leállt a forgalom Pécsett, az Irányi Dániel téren. Transzparensekkel felvonuló egyetemistákat csodálhattak a tanácstalan járókelők, az előttük haladó kék fényét villogtató három rendőrautó láttán pedig már végképp megállt az ész. Ugyanígy csodálatot keltett a városban száguldozó Zsiguli, a »halálülésen« egy valódi műanyag, – igaz, ízlésesen felöltöztetett – csontvázzal. Pedig a megoldás igazán egyszerű: harmadízben rendezték meg a Pécsi Tudományegyetem hallgatói vidám, farsangi napjaikat.”
A hangulatot a következő években sikerült fokozni, a Dunántúli Napló 1979-es beszámolójából már egy valódi karnevál bontakozott ki:
„A csacsit állítólag nagyon nehezen adta kölcsön a pécsi állatkert. A katonai terepjáró megszerzése sem lehetett könnyű feladat, s az egyenesen rejtély, hogyan sikerült egy repülőgépet a 48-as tér fölé téríteni. Szerepelt még a felvonuláson egy taligán vontatott máglya, rajta a sárga tűzben perzselődő Szent Johanna pajzsra emelve, valami ókori figura szerepében egy állítólagos Maxi Donqui Jote Zsigulin.”
1978-tól a rendezvénysorozat a Tudományegyetemi Napok nevet viselte, és 1982-ig évente megrendezték. A háromkarú Janus Pannonius Tudományegyetemen 1983-tól már csak kétévente került rá sor, de már a tanárképzősök részvételével. A program azonban számukra sem volt újdonság: 1977-től ugyanis a Tanárképző Főiskolán is rendszeresen megrendezték a hasonló tematikájú Fordított Napot.
A TEN legfontosabb programjai a hetvenes-nyolcvanas években nem a zenei programok voltak. A három-négynapos programsorozatban számos előadás, filmvetítések és humorestek is szerepeltek. A Corvin Áruház híres szlogenjét vette át a jogász- és közgazdászhallgatók által szervezett „Minden szinten szinte minden”, melynek keretében az egyetem központi épületének három szintjén a TEN alatt filmvetítéseket, kisebb koncerteket, előadásokat és beszélgetéseket is tartottak. A vendégek között az évek során sportoló, pszichológus, író és újságíró is akadt, 1983-ban például Vince Mátyás, a HVG alapító-főszerkesztője. Gyakran hívtak humoristákat is: 1985-ben a Defekt duó, Nagy Bandó András, Markos György és Nádas György, 1987-ben Maksa Zoltán, a Voga-Turnovszky duó és az Illetékes elvtárs, Koltai Róbert adott önálló műsort. „»Minden szinten, szinte minden.« Akit ez utóbbi sejtelmes reklámszöveg sem csábít a Tudományegyetemre, magára vessen.” – írta programajánlójában a Dunántúli Napló 1987-ben.
A nyolcvanas évektől egyre több zenei rendezvény is helyet kapott a programban. 1985-ben a Kamara Rock Trió, 1987-ben a Huszárik Moziban a Hobo Blues Band, a DOZSO-ban Eric Vincent francia sanzonénekes és az East játszott, 1989-ben pedig a Bikini. De rendszeres fellépő volt a Szélkiáltó együttes és majd’ mindig volt magyar, görög vagy délszláv táncház és diszkó is. Hagyományos programnak számított az „alig használt és alig használható áruk” kirakodóvására az egyetem udvarán, a Pecseri, ahol használt angol magnókazettákat, jegyzeteket, de palacsintát is árultak, és logikai feladatok megoldásáért cserébe akár cipőt is lehetett tisztíttatni.
Polyák Petra
