Február 15-én megtartja alakuló közgyűlését Pécs város önkormányzati testülete, az (ideiglenes) törvényhatósági bizottság.
Szeméthegyek a Széchenyi téren. Az orosz városparancsnokság takarításra hívó rendelkezéséről Virág Ferenc püspök személyes közvetítésével a vasárnapi nagymisén, az evangélium után értesülnek a dzsámi csodálkozó hívei.
„Kissé szokatlan, hogy egy megyésfőpásztort bízzanak meg egy köztisztasági felügyelőnek hatáskörével, de manapság sok minden furcsaság megtörténik. […] Úgy látszik a parancsnok meg volt elégedve híveink vasárnapi munkateljesítményével, mert nem tett kifogást.”
A közjó összehangolt előmozdításának e példája kivételes. A megdermedt állami és közösségi funkciók élesztgetését a megszállók szabadsága a végletekig deprimálja. Boros István, mint Baranya vármegye és Pécs város közellátási kormánybiztosa Faragho Gábor közellátásügyi miniszternek küldött február 20-i jelentésében, a szovjet és a bolgár katonai egységek, valamint a szerb partizáncsapatok önkényeskedéseiről írva kénytelen túllépni a politicalcorrect elvárásain:
„félő, hogy az előadottak szerint súlyosnak minősíthető helyzet következtében úgy Pécs városa, mint egész Baranya vármegye lakossága az éhínség borzalmas pusztításainak lesz kitéve.”
’31 ES GYERMEKCIPŐT, magasszárút bőrtalppal, cukorért elcserélnék.
Cím: Munkácsy-utca 5, fenn az udvarban.
„Pécs város egész határában lövészárkokat ás a lakosság.”
Bánkuti Gábor
