Havas, hideg az idő az újév első reggelén. A Király utca 42. szám alatt megkezdi működését a Svéd Vöröskereszt által a civil lakosság gyógykezelésére berendezett kórház.
„Vajjon mit hoz ez az esztendő? Hogy gazdaságilag mik a megszállás következményei aziránt nem lehet a legkisebb kétség, de vajjon lesz-e lelki felemelkedés, mi lesz az unalomig hangoztatott demokráciából s lesz-e népünknek ereje esetleg éveken keresztül szenvednie s ki fog-e tartani hűségesen hite mellett s nem fog-e egy jelentékenysége [jelentékeny része] áldozatul esni a kommunista propagandának amely napról napra erősödik s amelyet kizárólagosan minden erejével támogat a megszálló hatalom is. Mindmegannyi kérdés amire választ egyelőre még nem tudunk, amire pedig következtetni lehet az egyelőre nem sok jóval kecsegtet.”
A Pécs-Belvárosi (dzsámi) plébániát 1919-óta vezető Kelemen Andor várakozásait hamarosan igazolta a tapasztalat: 17-én bolgár csapatok érkeztek a városba, 20-án az Ideiglenes Kormány dr. Boros Istvánt, a Magyar Kommunista Párt Pécs-Baranyai szervezetének titkárát nevezte ki a város és a megye főispánjává. Az „objektív anyagi adottságok okozta helyi nehézségek taktikai megoldásában” a Moszkvából érkezett elvtársak közül Vas Zoltán – úgy is, mint Pécs város képviselője – lesz az illegalitás súlyos esztendei után porondra lépő kommunisták segítségére.
Dr. Palos Bernardin ciszter szerzetes, pécsi (még királyi) tankerületi főigazgató intézkedése értelmében a tanulmányi értesítőkbe egységesen a következő bejegyzés kerül: „A félév rövidsége miatt nem volt elbírálható.”
Bánkuti Gábor
