1979 végén az Universitas-ban, a pécsi egyetemisták és főiskolások lapjában a vizsgaidőszak apropóján Sör-kör címmel négyrészes cikksorozat jelent meg a hallgatók városi törzshelyeiről. Az Universitas hangulatjelentéseit a Dunántúli Napló cikkeivel kiegészítve, írásunk második részében a Csillagba látogatunk.
Csillag Étterem, a „Szalon szalon”
„Mulatni csak szépen, Mikor a Csillag nyitva lészen, úgy érdemes.”
A hetvenes évek végén főként a műszaki főiskolások törzshelye volt a Makárinál lényegesen nagyobb múltra visszatekintő, 1896 óta működő Csillag. Noha a Dr. Doktor Sándor (ma Hungária) utca 27. alatti étterem az évtizedek folyamán számos átalakításon is átesett, a Dunántúli Napló ötvenes-hetvenes években publikáló újságíróinak a helyről rendre ugyanaz a szó jutott eszébe: kopott. Márpedig a környezet befolyásolja az ember viselkedését, hangulatát és gondolkodását is, így bizonyos – vélte a lap egyik szerzője 1957-ben –, hogy a Csillag nem felel meg annak a vendéglátóhelyekkel szemben támasztott szocialista követelménynek, hogy a vendéget ne csak szórakoztassa, hanem nevelje is:
„Például a »Csillag« kocsma (de sorolhatnánk még akár tizet is!) a Doktor Sándor utcában egyike a legridegebb kocsmáknak. Sötét, füstös, olajospadlójú, kopott bútorzattal berendezett helyiség (vezetője ne sértődjék meg, de így van), amelyben aztán hiába is keresném a szocialista vendéglátás jellegét. Mert nincs. Nem is lehet egy ilyen helyiségben.”
A Csillag a hatvanas években rendszerint újabb és újabb felújításoktól remélt kulturáltabb viszonyok ígéretével került a lap hasábjaira, a hetvenes évektől pedig többször ajánlották a városi közönség figyelmébe specialitását, a betyármarasztalót, mely lecsóval borított és szalonnával megtűzdelt, egészben sült sertés szűzpecsenyéből egy kevés bor hozzáadásával készült.
A Csillag kopottsága a Sör-kör szerzője szerint is hangulatteremtő hatással bírt, de nem úgy, ahogy a Dunántúli Napló beszámolói festették le:
„A délutáni kortyintás és az estvéli berúgás közt, úgy feleidőtájt léptem be a szalonba. A szétnyíló függöny nem selyem volt, erre határozottan emlékszem. Beljebb hangos beszélgetés, söröskorsókkal száguldozó pincérek (…), jó hangulat, és a kopott falakat meghazudtoló fiatalság. (…) Amikor kiléptem az ajtón, mégegyszer megnéztem a függönyt. Biztos, hogy nem selyem. De ez nem is lényeges.”
A Csillag széles vendégkörének „magatartásai problémáira” azonban az üzletvezető, Barna Tibor is utalt, mondván a Csillagban „a munka napról napra több, csak a mosogatnivaló kevesebb. A pohár, még a zsebpénznél is gyorsabban fogy.”
Ahogy a Makári, Csillag is nagyban számított a betérő hallgatókra, olyannyira, hogy Barna szerint a vendéglátóhely forgalma is a tanulmányi rendet követte: „Vizsgaidőszak, szünet, zárthelyik… mind-mind kimutatható a költségvetésben...”
A Sör-kör szerint a hallgatók számára elsősorban a korsónként 5 Forint 40 fillérért mért Szalon-sör jelentette a legnagyobb vonzerőt, bár – egy néhány hónappal korábbi Universitas-cikk szerint – talán jobban habzott a kelleténél.
Polyák Petra
