A pécsi egyetemi-főiskola lap egyik újságírója, Ferling József 1979 végén négyrészes sorozatban idézte meg a hallgatók által rendszeresen látogatott városi vendéglátóhelyek hangulatát, miliőjét. A Sör-körharmadik részében a jogászhallgatók törzshelyét, a Sopianae-t kereste fel. Megfigyeléseit a Dunántúli Napló ötvenes-hetvenes évekbeli cikkeivel összevetve mutatjuk be: mit látott a Sopianae-ban a megyei lap és mit vett észre egy egyetemista újságíró.

 

Sopianæ, ahol „JOG-ízű” a sör

„Estvére kelve, ahogyan ez itt szokás, sört inni jön le, csaknem minden jogász”

Sör-kör a Sopianæ-ban. Forrás: Sör-kör III.: Két korty toccata és fúga. Universitas, 1979. dec. 6. 2.

A Sopianæ Söröző a város és a megye történelmi, művészeti emlékeit és teljesítményét reprezentáló, egyedülálló belső berendezéssel, 1943-ban nyitott meg a Rákóczi út 73/c. szám alatt. 1950-ben államosították, neve ekkor Béke Sörözőre változott, de régi elnevezését a hetvenes években visszakapta.
A Sopianæ megítélése az ötvenes-hatvanas években hullámzó volt. 1957-ben a Csillag berendezésével és vendégkörével meglehetősen elégedetlen újságíró a szép környezet pozitív befolyásoló hatására a Nádor Sörözővel együtt a Sopianæ-t hozta fel példaként, mondván ott a vendégek közül „egyre kevesebben borítgatják az asztalokat, nem tördelik az üvegeket, nem ordítják túl a zenekart, nem öntözik ki a bort az asztalra és tisztességesen felöltözve szórakoznak”. A szocialista „nevelőhatást” azonban a környékbeliek kevésbé érzékelték, 1962-ben a lap már azt fejtegette, hogy a Béke név nem igazán illik a sörözőre:

„Már azon kezdődik, hogy a csendrendelet ellenére milyen jogon és milyen alapon játszik a zenekar egy nagy bérház udvarán este 11 órakor és miért zenghetnek zajos kórusok ott, ahol legalább 150 ember szeretné kipihenni fáradtságát? Kik azok, honnan szerzik a pénzt, akik a hét mind a hét napján mulatni tudnak? A zárás utáni folytatásról a házfelügyelő tud, bővebbet mondani és a környék lakói.”

A hetvenes évek közepén a Sopianæ a megyei lap szerint is híres „diáktanya” volt, ahol a vendégek elnéző mosollyal fogadták a vizsgaidőszakot az út túloldalán kipihenni vágyó, zajongó, mulatozó fiatalokat:

„»Nem ütik a jogászt agyon…« – dalolják harsányan a Sopianæ söröző egyik asztalánál. Ez az optimizmus megalapozottnak tűnik, mivel több vendég mosolyogva hallgatja a jogász-indulót, s a prímás sem fogadja el a honoráriumot a lelkes kíséretért. Sikeres vizsga után ugyanis ez megjár a jogászoknak. Ez a tanyájuk (…). [K]omolyabb  esemény (…) nem  történik  meg  a  Sopianæ  nélkül. (…) [I]smerősök itt az asztalok, ismerősek a pincérek és a prímás az illető kedvenc nótájával honorálja a sikeres vizsgát. Megszokták, kedves ez a hely. Drága? Hát az. A diákzsebhez mérten kétségtelenül. Dehát közel van. Hová mennének? Nem a programért, csak úgy. Összejönni.”

1979-ben a Sör-kör szerzőjének elsőként szintén a zaj (és a cigarettafüst) tűnt fel:

„Kissé határozatlanul, a sűrű füstben az útviszonyoknak megfelelő lassúsággal lépkedünk lefelé a bejárat lépcsőin. Mellettünk elzúgó pincérek, és sűrű kortyok zaja. Az az érzésem, hogy az asztaloknál ülő társaságok némelyike nem választott vitavezetőt erre az estére. (…) Pincér érkezik, letesz az asztalra két korsó »kenyeret«, a harmadik fennakad a füstben.”

A Sopianæ Söröző belső tere a híres ólomüveg ablakok egyikével. Pécs, 1978. Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Vendéglátóipar-történeti fotógyűjtemény

Ha a Makárihoz Zorán illik, a Sopianæ hangulatát inkább Cseh Tamás-dalok adják vissza – vélte az újságíró, bár itt nem zenegép, hanem „SO-pianínó” szolgáltatta a zenei aláfestést, amely képes volt feledtetni a vizsgaidőszak jelentette nehézségeket is: „Milyen keveset jelent mosolyainkban annak tudata, hogy holnap reggel az utca túloldalán kell belépnünk egy másik kapun. Füst nem lesz, pincérek nem száguldoznak, és bankjegy helyett leckekönyvvel fizetünk. Van, aki ott is megissza a levét, de az nem korsóban van, és kétcentis hab sem borítja.”

A Csillag üzletvezetőjének megfigyelése itt is állt: „sör + hallgató = biztos fogyasztás”.

Polyák Petra

Felhasznált sajtóforrások:
Hangulatos kisvendéglők. Dunántúli Napló, 1957. szept. 25. 3.; Az éjszaka bátrai. Dunántúli Napló, 1962. szept. 16. 7.; Mit kell Pécsett megnézni? Dunántúli Napló, 1968. aug. 10. 6.; Diáktanyák. Dunántúli Napló, 1974. ápr. 10. 4.; Sör-kör III.: Két korty toccata és fúga. Universitas, 1979. dec. 6. 2.
Felhasznált irodalom:
Romváry Ferenc: A Sopianae Söröző. Pécsi Szemle, 2002/1. sz. 92–101.
?
Impresszum

Főszerkesztő: Dévényi Anna, Bánkuti Gábor
Munkatárs: Szabó Attila (szerkesztő)
Elérhetőség: pecs8.info@gmail.com