Pécs, 1944. november 28–29.

„Szerencsés város” – szólt az anekdota szerint egy Pécsre érkező szovjet katona, aki a Kaukázustól megtett kétezer kilométer alatt nem találkozott ennyire épen maradt településsel. És valóban, az épületekben és a civil lakosság életében esett minimális kár, a komolyabb harcok nélküli uralomváltás magyarországi viszonylatban is kivételes.

A helyi legenda a város megkapó látványától megenyhült Sarohin vezérezredesnek, a kortárs emlékező a Svéd Vöröskereszt helyi képviselője közbenjárásának, a történészi értékelés szerint a harcászati esélyeket felmérő birodalmi erők gyors távozásának köszönhető, hogy Pécs különösebb rombolás nélkül vészelte át az 1944. november 28–29-ei szovjet megszállást.

A Pécs felé vezető országúton a 3. Ukrán front 17. sz. légi hadseregének előretolt figyelőpontján meghatározzák a csatarepülők harci feladatát, amelynek parancsnoka V. A. Szugyec vezérezredes (a hármas baloldali csoportban a jobb szélen). 1944. nov. 27. JPM – Helytörténeti Gyűjtemény Isz.2552 (Bezerédy Győző)

A német hadvezetés Pécs megerősítéséről csak megkésve, a véres Dráva-menti csatákat követően, Mohács elvesztése után próbált gondoskodni. A baranyai német hadsereg-parancsnokság ehhez magyar segítséget követelt vagy a város feladásával fenyegetőzött. A térségben azonban csak a Mecsek-zászlóalj volt bevethető, ami még nem volt felkészítve a frontszolgálatra. A pécsi és baranyai hadkötelesek jelentős részét 1942-ben a keleti frontra vezényelték, ahol a pécsi háziezred óriási veszteséget szenvedett. Pécsett minden tízedik ember gyászolt.  Nem csoda, ha a németek kívánsága nem találkozott nagy lelkesedéssel.

Marosy László alezredes a pécsi 4. ker. parancsnoka a szovjet NKVD parancsnokával JPM – Helytörténeti GyűjteményIsz.2552

A november 26-án érkező kiürítési parancs végrehajthatatlannak bizonyult – a vasutasok sikerrel szabotálták a forgalmat –, és idő hiányában valamint a bányászok elszántságának köszönhetően a város közműrendszere és ipartelepei sem lettek elpusztítva. Másnap a Gestapo parancsnoksága és a nyilas vezetők megindultak a Birodalom irányába és este a pécsi hadtestparancsnokság is elhagyta a várost. A Pécsett maradt legmagasabb rangú katona, Marosy László alezredes pedig mindent megtett, hogy elkerülje a vérontás. A bekerítéstől tartó németek 29-ére virradóra feladták a várost.

JPM – Várostörténeti Múzeum

A szovjet haderő zöme keleti irányból, a Zsolnay úton vonult be a városba. Az áradattal szemben, fehér zászló alatt kis küldöttség igyekezett fogadásukra. A város parlamenterei Vörös Márton városi főlevéltáros, a Svéd Vöröskereszt képviselője, Vörös Mihály helyettes polgármester, Marosy László alezredes, Máthé Ferenc rendőr törzsőrmester, és a korábban Weöres Sándor lakásában meghúzódó két jugoszláv tolmács voltak.

JPM – Várostörténeti Múzeum

A találkozóra végül a Nádor szállónál került sor, ahol a delegációt Zavaljov hadosztályparancsnok, gárdaezredes – tekintve, hogy „háborúban a katonának csak evés közben van ideje beszélgetni” – villásreggelire invitálta és miközben a pálosok templománál és a nyugati szőlődombokon még ropogtak a fegyverek, megállapodás született a város működőképességének biztosításáról.

Pécs ezt követően négy hónapon át hadműveleti záróvonalba tartozott, a szovjet, bolgár és jugoszláv csapatok egy részének közvetlen hátországa volt. Noha a harcok elkerülték, nagyszámú katonaság állomásozott itt, a város az átlagosnál hosszabb ideig volt kitéve a megszálló csapatok közvetlen jelenlétéből fakadó nehézségeknek.

Vértesi Lázár – Bánkuti Gábor

Felhasznált irodalom:
Vörös Márton: Az öttornyú város. Elbeszélések Pécs múltjáról. Bp. 1956; Vörös Márton: Teérted is… Egy svéd vöröskeresztes visszaemlékezése Pécs tragikus napjaira. Bp. 1992; Dr. Boros István: Töredék „Visszaemlékezéseim”-ből. Amiről a felszabadulással kapcsolatban eddig nem esett szó. Kézirat. Pécs, 1965; Fehér István: Adatok Dél-Dunántúl felszabadításáról és a fasizmus maradványainak tevékenységéről 1945-ben. A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1967. (4) Pécs, 1967; Godó Ágnes: Baranya megye a felszabadító harcok időszakában 1944–1945. Baranyai helytörténetírás. 1969.
?
Impresszum

Főszerkesztő: Dévényi Anna, Bánkuti Gábor
Munkatárs: Szabó Attila (szerkesztő)
Elérhetőség: pecs8.info@gmail.com