Pécs városát 1944. november 29-én foglalta el a Vörös Hadsereg. A megszállók az 1906-ban létesített dohánygyárat részlegesen kifosztották, de az üzem megszakítás nélkül működött tovább: az elkészült dohánytermékek döntő hányadát lefoglalták és kisajátították. A Pécsi Dohánygyár és a szovjet katonai parancsnokság közötti szerződés értelmében 1945 augusztusának végéig lényegében a megszálló hadsereg számára termelt a gyár. A második világháború után a gyár helyi ügyek intézésére kialakított üzemi bizottságának – ahogy korábban is – a Magyar Dohányjövedék rendelkezéseinek kellett megfelelnie. A Dohányjövedéki Központi Igazgatóság azonban nem lehetett független a Vörös Hadseregtől. Ha elvben önálló is volt, a megszálló hatóságok erős befolyást gyakoroltak felette.
A gyár belső életében a túlóráztatás és az alacsony, illetve elmaradó bérek jelentettek nehézséget. Erről a Dohánygyári Munkások Lapja is többször beszámolt. (Ez a probléma nem volt újkeletű. Ha eltérő mértékben is, de a két világháború közti időszakot is jellemezte.) A háborús viszonyok miatt új kihívást jelentett a dohány nemzetközi piacokról való beszerzése, így a Pécsi Dohánygyár szüneteltette a külföldi alapanyagból készült termékeinek gyártását.
Az államosítástól a Fecske megjelenéséig
A Dohányjövedék feloszlatására, és az ország dohánygyárainak államosítására 1948-ban került sor. A pécsi gyár 1949. január 1-jétől nemzeti vállalatként volt bejegyezve, a kiépülő tervgazdaságban a központi vezetés utasításait kellett végrehajtania. Az 1950-ben életbe lépő első ötéves terv a gyár működését minden vonatkozásban meghatározta: a megtermelt áruk mennyiségét és típusát, a munkaerő létszámát, a termelőeszközök, valamint az alap- és segédanyagok elosztását, stb.
Az új feltételek között a tizenöt magyarországi dohánygyárból 1950-ben már csak öt működhetett tovább a korábbinál értelemszerűen nagyobb kapacitással. Ez a termelési struktúrát is meghatározta: a Pécsi Dohánygyár esetében ez egyrészt a szivarka és a pipadohány termelésének beszüntetését jelentette a cigarettagyártás fokozásának javára, másrészt különféle üzemi átcsoportosításokat. Így pl. egyes korábbi dohánygyárakból (Szentgotthárd, Pápa, Szeged) termelőeszközöket és szakembereket csoportosítottak át a pécsi gyárba. Mindezek hatására az első ötéves terv időszakában a termelés mintegy kétszeresére növekedett. Ebben vélhetően a második műszak bevezetésének és a munkaversenyek égisze alatt szervezett ingyenmunkának is nagy szerepe volt.
Ekkoriban többféle cigarettamárka gyártása is megindult. Ilyenek voltak a Magyar, a Munkás, a Kukás, a 3 éves Terv, majd a Harmonia, a Kossuth, a Sellő, a Bástya, és az 5 éves Terv.
forrás: Igor Sergeev gyűjteménye: www.tttt.ru
A gyár későbbi jelentős pozíciójának alapjait az 1957 és 1965 között lezajló jelentős változások, fejlesztések teremtették meg. Ezen fejlesztéseket sok esetben önállóan, a központi vezetéstől „felújítási támogatásként” igényelt összegekből finanszírozva hajtotta végre a helyi vezetés. Ez ugyebár ellenkezett a szocialista rendszer központosított vezetési gyakorlatával, azonban ezek a fejlesztések olyan sikeresek voltak, hogy utólag sikerült jóváhagyatni azokat a döntéshozókkal. Az első jelentősebb újításokat az 1959-es év hozta. Ekkor bővítették a termelő- és csomagolókapacitást, fejlesztették az energiaellátó rendszert, továbbá új szakembereket vontak be és új osztályokat (műszaki, termelési, munkaügyi, minőségellenőrzési, terv- és statisztikai) állítottak fel. A későbbiekben a dohányfeldolgozást 90%-ban gépesítették, s így a korábbi 72-ről 8-12 órára csökkent a dohány átfutási ideje. Mindemellett a Pécsi Dohánygyár épületét is felújították. Az újítások eredményeként indult meg a papírfilter gyártása, s ez vezetett el 1965-ben a filteres, Fecske névre keresztelt cigarettatípus megjelenéséhez.
Az 1970-es és 1980-as évek eseményei
Az 1970-es évek további fejlesztései voltak a filterrúd kombináló és az acetátrúd-gyártó kapacitások, a gyártás során pedig bevezették a vákuum- és a sűrített levegős technológia alkalmazását. Az 1973-tól indult meg a Sopianae elnevezésű kettős filteres cigaretta gyártása, amely rövid időn belül igen nagy népszerűségre tett szert, köszönhetően igen kedvező ár-érték arányának. Szintén az 1973-as esztendőhöz kötődik a szerviz műszak bevezetése: éjszakánként – mintegy kiegészítve a két nappali műszakot – tisztítási és karbantartási munkálatokat végeztek. Mindezen fejlesztések következtében a Pécsi Dohánygyár részesedése a hazai dohánytermék-piacon jelentősen nőtt a 70-es években.
forrás: Fortepan/Urbán Tibor
1974-től jelent meg a Pécsi Dohánygyár című, a dolgozók által készített lap, melynek első számában a gyár igazgatója e szavakkal üdvözölte az olvasókat:
„[… ] A közös célokért végzett munka, szükségszerűen magával vonja azt az alapvető követelményt, hogy a különböző munkafázisokban résztvevő valamennyi vállalati dolgozó egységes elvek és világnézeti alapok szerint szemlélje és ítélje meg a vállalati és társadalmi életben jelentkező eseményeket. Szükségszerű, hogy a jelenségek kapcsán azonos, vagy közel azonos következtetéseket vonjanak le munkásaink. Gyárunk a jelenlegi fejlődési szakaszban elért egy olyan pontot, amely az információs rendszerünk bővítését igényelte. A továbblépés érdekében hoztuk létre tehát vállalatunk üzemi lapját [… ] A lap a továbbiakban rendszeresen foglalkozik a társadalmi élet kérdéseivel, az elért eredményekkel és az előfordult hibákkal. Célunk, hogy a „Pécsi Dohánygyár” a gyári munka hű tükrévé váljon és a továbbfejlődés egyik alapja legyen. Segítse elő az üzemi demokrácia mind szélesebb érvényesülését. Legyen olyan fórum, amely elősegíti a vállalati élet eseményeiben való helyes eligazodást. Adjon lehetőséget arra, hogy dolgozóink a nyilvánosság előtt fejthessék ki véleményüket és álláspontjukat a vállalat munkájáról, a gyári élet dolgairól. Bízunk abban, hogy a jövőben a Pécsi Dohánygyár lapját a vállalat valamennyi dolgozója magáénak vallja, és ez az újság elősegíti a jobb és hatékonyabb tájékoztatást a munkás és vezető között, vezető és munkás között…
IRIMI SÁNDOR igazgató”
Az 1980-as évek hasonlóképpen jelentős változásokat hoztak. A központi Dohányipari Iroda megszűntével a gyár 1982. január 1-jétől jogilag önállóvá vált. Létrejött viszont a Dohányértékesítő Szolgáltató és Készletező vállalat, amely központilag irányította a dohányipari áruk kereskedelmét. A jogi önállóság első évétől kezdve a Pécsi Dohánygyár csak a saját márkás termékeit gyártotta. Ide tartozott a Sopianae Multifilter, a 100-as, a Mentolos, a Junior és Lady, illetve a Sopianae17 is. Az előállított termékek számának növelése céljából a gyár „besegítő” munkaerőt is igénybe vett: VGMK-k (vállalati gazdasági munkaközösségek) és társvállalatok is bekapcsolódtak a termelésbe.
Az 1980-as évek közepére a Pécsi Dohánygyár már jelentős súllyal bírt a magyarországi dohányiparban, s az ágazatot érintő döntésekben is meghatározó volt a szerepe. Így pl. 1984-ben és 1985-ben licence szerződést és bérmunkaszerződést kötött az Egri Dohánygyárral. (Tehát a pécsi gyár bizonyos márkáit Egerben is előállíthatták.)
forrás: Igor Sergeev gyűjteménye: www.tttt.ru
A Pécsi Dohánygyár pozícióját és a külgazdasági orientációváltást szemlélteti, hogy a Kádár-korszak alkonyán, 1989-ben, a gyár a Pall Mall Export és BAT Germany HB cigaretták gyártására licence engedélyt tudott szerezni.
Kovács Bálint
